A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 20. 1993 (Debrecen, 1993)

Zoltai Lajos munkáiból - Zoltai Lajos: A szabad királyi városi rangra emelt Debreczen életének első esztendeiből II. Közli: Radics Kálmán

Doctor Huszti István Uram a Philosophiae Professorságra intro- ducaltatik.

Die 15.

Lévai István és Callai Mihály Erdélybül megérkezvén, referálván, hogy az ajándékot az urak kedvesen vették.

Eodem. Pósalaki János és Komáromi György Uramék is Eperjesről meg jönnek, referálván, hogy a Városok között kiváltképen Eperjes panaszára nézve, kiis Porta számát sokallotta, Mis. Personalis Klobusiczki Ferencz Uram ő Nga más repartitiot csinált; de Palatinus urnák ő hercegségének először meg mutattya, ratificaltattya s azután adgya ki/’9

Die 19

Püspök István Uram a Gyulai urfinak szóló Certificatioval Hegyes aránt, mivel ide adta, s ismét revocalta item Lőve! Sámuelre szólló Recognitoriummal, mivel pleni-potentiariussa volt az Urnák, expedialtatik Nemes Szabolcsvármegyére.“"

Ultima Maji.

A hidak csinálását a Templomon innen és a Piaczon a Görögök palotája mellett a Mettzenzéfi tót ácsok el végezik.“1

NB. A veres tornyon lévő gombok, kakas és csillag meg ara- nyoztattanak cassai képírók által. 59 60 61

Die 14. Maji.

59 Klobusiczky e tárgyalást május 10-ére hirdette volt meg (Jkv. 1700:693.)

commission megjelent városok követei azonban Eperjes városa terhibül semmit nem akartak magukra venni. Pósalakiék a Klobusinczky által kidolgozott repar- titióbul annyit kivehetni véltek, hogy Debreczen akkori portaszáma 27, — nem többült, hanem talán még eggyel kévésül. Ezúttal csakugyan ennyinek maradt; de már 1703-ban 29 portát vetettek reánk. Ez időben Debreczen adókulcsa így hullámzott: 1690-ben 23, 1696-ban 31, 1699-ben 27, 1703-ban 29, 1711—16 közt

is 29. 1717-ben 45, 1719-ben 58, 1724-ben 46, 1729-ben 40 porta. (Vjkv. 1700: 714, 774. és Szűcs I. Debr. vár. tört. 111:671, 672.)

60 Ifjabb Gyulay Ferencz, később báró, majd gróf, Hegyes pusztának nagyszülei: Barakonyi Ferencz és Sulyok Borbála jusán volt birtokosa. E több mint 6000 holdas pusztát hol egészen, hol felerészben régtől fogva a debreczeniek használták zálogjogon. 1699-ben az ifj. Gyulay meghatalmazottja, Lővei Sámuel, Hegyesnek az akkor Szoboszló városa által bírt másik felét is a debreczenieknél zálogosította el 2200 m. írton s ebből 400-at nyomban fel is vett. Azonban Gyulay nem hagyta jóvá az új zálogolást. Ebből pör támadt, mely elég rövid idő alatt Debreczen javára dőlt el. Gyulay engedett s a szoboszlóiak már 1700 őszén kény telenek valának a Hegyesből kivonulni. A város még azt sem engedte meg nekik, hogy a nyári füvet (sarjú-szénát) onnan eltakaríthassák. És az új Hegyest már augusztus végén kiosztotta a tanács a város lakosai között. (Saját jegyzeteim és vár. jkv. 1700: 745, 751, 752, 779, 781.)

61 Az itt említett hidak a múlt századbeli 40-es évekig fenntartattak, sőt a nagytemplomtól a régi Fejérlóig (ma vármegyeháza) terjedő, összefüggő deszka utat alkották, két sor vastag hidlásdeszkából építve. Szekerek csak sáros időben közlekedtek rajta. Egyébkor nem használták. (Szűcs i d. m. II. 531.)

166