A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 20. 1993 (Debrecen, 1993)

Zoltai Lajos munkáiból - Zoltai Lajos: A szabad királyi városi rangra emelt Debreczen életének első esztendeiből II. Közli: Radics Kálmán

Die 29. Julii.

Komáromi György és Lévai István Uraimék Cassára expediál- tatnak Méltóságos Gróff Nigrelli Generalis Uramhoz ő Ngához, ollyan panasszal, hogy egy Longevall25 nevű Badensis herczeg gyalog Regimentyibül való Hauptmann Eperjesen a vásárra ment be- csülletes kalmár vagy kereskedő várasunkbeli Atyánkfiáit meg háborította s két lovokat elvette, azt praetendálván, hogy az ő báttya, ugyan Longevall nevű Capitan az el múlt ősszel Becskereknél egy flintát26 ajándékozott városunkbeli fellyül említett Komáromi György urnák, mellyért ő kimé egy jó paripát vagy két hordó bort igirt volna. Különben nem is szabadulhattanak; hanem egy Guska nevű eperjesi ember fi. 80 Rhs. kezességet vállalt, hogy 12 nap alatt a puskát fel küldik. Mivel a fi. 80. említett Longevall Üram meg vette a kezesvetnek az utasításában benne volt az is, hogy a budai, egri és váradi basák zsarolásai ellen a debreczeniek részére orvoslást sürgessen a nagyvezirtől. Gyárfás május 2-dikán már Drinápolyban találkozott Bonyhádiékkal. E napon Apafihoz írott leveléből tudjuk meg, hogy követeink a következő kívánságokkal mentek a portára: 1. A hatalmas szultán adná hattiserifjét a debreczeniek any- nyi ideig való igaz hűségekért; 2. adójokat szállítsa lejebb, legalább a folyó esztendőre (tízezer tallér volt a török részre járó egyévi summa vagy szerződött adó); 3. engedje el az Egrébe követelt 4000 kila lisztet, a minden hétre parancsolt 400 hetiszerest meg 100 szekerest; 4. egyéb szállításokra se szőri Hassanak. (Török-Magyar Okm. Tár IX. 15. és 43. 1.) A hattiserifét csakugyan megkapták, Gyárfás uram eleget vigyázván arra, hogy valamit olyat abban ne elegyítsenek, amely Apafinak és a nemes országnak praejudicaljon. S noha — mint e Napló is említi, igen nagy árt fizettek érette, — mégis semmi hasznát nem látták. Elénk s megható színekkel festi Debreczennek ezután elkövetkezett siralmas állapotját eleinknek 1685 őszén Apafi fejedelemhez küldött levelök (Török-Magyar Okm. Tár IX. 97.) Ez a levél és más panaszos esdeklések indították a fejedelmet meg Erdély rendéit arra, hogy a szebeni tanácskozáson — 1685. decz. — 1686. aug. — az ország közönséges pénzéből Bethlen Elek és Sá- rosi János által negyedfélezer tallérral — Naplónk szerint 1500 arannyal — segítsék fel a debreczenieket; a fényes portán lévő hitelezők megnyugtatása végett pedig az ország neve alatt írjanak Maurocordatosnak. (Szilágyi S. Alvin- czy Péter Okm. Tára I: 50.) Ez már 1686. nov. 29-én kérette Nándorfehérvárról Sárosi János erdélyi követ által Apafit, hogy parancsolja meg a debreczenieknek tartozásuk kifizetését. (Szilágyi S. id. m. II: 43.) Ám a miéink nem fizettek. Talán mert nem jutott rá pénzök; épen ezután Carafa sarcza, török, tatár és német hadak csaknem mindenökből kifosztották őket; talán mert csakhamar 1692 ben felszabadultak a török járom alul s az ottomán porta tolmácsának követelését nem tartották egészen jogosultnak. Maurocordatos azonban számon tartotta a debreczeniek kontraktusát s várta a kedvező alkalmat, amikor annak diplomáciai úton érvényt szerezhet. Az alkalom a karloviczi béke megkötésénél nyílott meg. Ekkorára Maurocordatos követelése kamatos-kamattal együtt 14 esztendőktől fogva 31.000 m. írtból állott; melyben 5000 tallér — 9000 frt volt a tőke. Ennyiért vállalt volt kezességet érettünk a hattiserif kiváltásakor. Azonban a császár főkövetének ötting grófnak sikerült a követelést 2625 oroszlános tallérban végezni és szerzeni el, a melyet Ö Felsége előlegezett a debreczeniekért. Maurocordatos és fia pedig 4068 Rh fr. 45 krról adtak nyugtát ötting gróf és Paget lord előttemezése mellett. (Utóbbi 1702 jan. 14-én Debreczenen keresztül utazott hazájába.) Debreczen városa még 1701 elején megtérítette Leopold királyunknak az előlegezett összeget Kassán a szepesi kamaránál. (Városi Jkv. 1701:29. 87.)

25 Ugyanigv hívták azt a belga származású hadnagyot is, aki Rákóczi Ferencz levelezéseit 1701-ben a bécsi udvarnak elárulta.

26 Flinta — tűzköves puska. Franczia szerkezetű lövő fegyver, amely a kurucz korszakban nálunk is általánosan elterjedt. (Czuberka Alfréd felolvasása 1906. jan. 18-án a Szt.-István Társulatban).

155