A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 20. 1993 (Debrecen, 1993)
Zoltai Lajos munkáiból - Zoltai Lajos: A szabad királyi városi rangra emelt Debreczen életének első esztendeiből II. Közli: Radics Kálmán
Die 27. Commissarius Uram eő Nagysága General Pálffy Uram megfogatott két katonáit elbocsáttattya; ami portékájukat elvették, visszaad- tik nékiek. Die 28. Sárándi Dániel és Lévai István Uramék Cassárul, a hortobágyi híd és vám iránt obtinealt eő Felségbe kegyelmes parancsolattyát, a Camarán praesentálván, megérkezvén, decretumokat hoznak csegei harminczados Jalkochi Imre Uramra, hogy a megírt hortobágyi hidat, vámjával együtt resignállya; és a pocsai s székelyhídi vámosokra, hogy ennek utánna a debreczeni concivis emberen vámot ne vegyenek. Die 29. Monori István és Lévai István Uraimék, a pocsai és székelyhídi vámosoknak szólló N. Camara Decretumit elviszik praesentálni. Die 30. Sárándi Dániel és Tholdi Pállu uraimék csegei harminczados Jalkochi Imre Urnák szólló Nemes Camara Decretumát, hogy a hortobágyi hidat és vámot praesentallya, elviszik. Die 31. Monori István és Lévai István Uram Pocsajbul és Székelyhídrul megérkezvén, referállyák, hogy a Decretum szerint ennek utánna a debreczeni igaz concivisen meg nem veszik a vámot se Pocsajban, se Székelyhídon. Die 1. Junii. Sárándi Dániel és Tholdi Pál Uraimék megjönek s referállyák, hogy Jalkochi Imre csegei Posta Mester Uram, in facie loci, a máthai földön, a Hortobágy vizén lévő hidat, vámjával s minden proven- tusával edgyütt restituálta, aminthogy említett Harminczados Uram jelenlétében a vámkerék fel is ásatott s míg megírt atyánkfiái ott mulattak, városunk részére vámot is vesznek s usu roborállyák a restitutiot. Ad interim penig míg bizonyos állandóbb vámost állítanak oda, vásárbíró Szilágyi Jánost hadgyák a vám inspectiójára, aki actu ott maradott. Eodem. Tikos János Uram bort viszen ki a máthai hídhoz, avégre, hogy a város számára korchoma árultassék; pro hic et nunc az ijtt 10 10 Tholdi Pál 1699 május 25-től fogva, 1709-ben, pestis által lett haláláig a város vice nótáriusa. Előkelő dunántúli birtokos nemes családbői származott Pápán. Magának is számottevő, birtokai valának Tolna, Somogy és Veszprém vármegyékben, valamint Tokaj-Hegyalján. Atyja Th. Márton Érsekújvárnál török fegyvere által esett el; anyja Oroszi Kata, aki másodszor Zalakapolcsi Domokos Ferencz vásonyi Kapitányhoz, utóbb Rákóczi Ferencz egy gyalog ezerének fő- colonellusához és Sümeg vára főkapitányához ment feleségül. Édes anyja és mostoha apja halálok után (1708) gyámsága alá vette a Domokos árvákat, Tamást és Mártont. Utóbbi majd 30 évig Debreczen kitűnő főbírája volt. Th. Pálnak Feigel Klára volt a felesége. Közeli rokonságban állott a Festeticsekkel (a nagynénje, Th. Anna Festetics Pálné lévén), Meszlényiekkel, Pecsoricsokkal, Sándorokkal, béri Balogh Ádámmal, Orosziakkal. Szegediekkel és Ostffiakkal. Csuzy József hírneves ref. papnak pedig sógora volt. (Sajátkezűleg írott végrendeletét közöltem a Történelmi Tár 1903. évi IV. füzetében.) 150
