A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 20. 1993 (Debrecen, 1993)

Zoltai Lajos munkáiból - Zoltai Lajos: A szabad királyi városi rangra emelt Debreczen életének első esztendeiből II. Közli: Radics Kálmán

nyák, a meg fogott kardokkal által meg által fonván, hol a kardok alatt által fordulván, hol a kardokat a földig le tévén és azokon egymásután által lépdesvén, hol a legelsőjükre, aki középben megállóit, körösien körül a kardokat a nyaka táján egymásra rakván és azt a földig lebocsátván s azon középsőt, akit Capitánnak neveztek, a kardokon felvévén és véle kerülve, egy kevéssé tánczolván, ismét a földre lebocsátották, ismét magokat róla, mint egy oszloprul a kötelet letekervén, ujobban járták a tánczot; de a kardok végit senki el nem bocsátotta; hanem nagy csuda módon által meg által forogván, sokáig jádzottanak. Egy tarka ruhás bolond, akit Cortisannak szoktak hívni, igen hamis tűzrü pattant fi volt közöttök. Magyarul is tudott egy keveset.

A Capitánnak minden jeladása csak ez volt: ha!

Die 6.

Az határok járásábul becsületes atyánkfiái megérkeznek, referálván, hogy mostan is az határokat a tavalyi mód szerint megújították. A szoboszlaiak a controversiás Tárkány fokán2 innen lévő határoktul magukat csak visszacsapták és annál tovább nem mentenek. Az fürediek is ki nem jöttének; földes urok híre nélkül semmihez nem akarnak nyúlni. Az újvárosiak is a levelbeli halmokhoz vagy laponyagokhoz3 akarván magok határát szabni, más halmokat mu- tattanak volna és más határokat, nem azokat, akiket eddig tartottunk és gondoltunk és így a dolog kétséges lévén, azoknak is tellyes vége nem szakadhatott.

Die 11.

Mind a Lovászok , mind penig a ménes odakin az Hortobágyon túl járván, bátorságnak okáért bellyebb hajtatni Tót István és'Sátori Mihály Uramék expediáltatnak, szekerekkel, puskásokkal4.

2 Tárkányfoka a Hortobágy vizébe szakad s elválasztó vonal a hortobágyi puszta meg a Hajdúszoboszlóhoz tartozó angyalházi puszta között. Foknak, szik-fokának nevezik a lefutó belvizek által a szikes talajba vájódott ereket, kanyargós, rendesen meredek partu keskeny medreket. Ezek akár vízzel vannak megtelve,

amikor a szikes, agyagos föld sűppedékessé válik, akár kiszáradtak, szekér épségét, ló erejét, czivis türelmét, erősen megpróbálják.

3 Laponyag a Magyar Tájszótár szerint Mezőtúron és Hajdúszoboszlón = emelkedett hely, kisebb halom. Debreczenben is P. I. 72 éves öreg, volt városi számadó csikós szerint laponyagnak nevezik a hortobágyi pusztán a magasabb, partos, telkes helyeket. Telek és telkes hely alatt azonban nem mindig rég elpusztult falvak belső területét érti a hortobágyi pásztor nép, hanem a pásztortanyák, a gulyák, ménesek állandó delelő, pihenő helyét is így nevezi. Ejzeket hajdan a Tisza ki-kicsapó árja sem borította el. Ilyen laponyagok a Hortobágyon: Ludas 1., Rácz 1., Holt 1., Fél 1., Zárni 1., Polturás 1., Arkus 1., Teke 1., Keserű

1., Halas 1., Pente 1., Szoboszló, Nádudvar, Püspökladány katonai térképe is több laponyagot tűntet fel.

4 Ez időből való tanácsi határozatok arra vallanak, hogy a hortobágyi pásztorélet kétszáz év előtt sokkal inkább nomád természetű volt, mint manapság ménesek, gulyák, nyájak egyik helyről a másikra vándoroltak, nemcsak jobb legelőt keresvén, hanem olykor nagyobb biztonság kedvéért is. Ezt a felhozott eset is bizonyítja. Az idézett határozat szerint, mely a tanácsi jegyzőkönyvben is olvasható, egy jó mértfölddel beljebb, az elepi puszta tövében fekvő Szálka halma körül kellett legeltetni egy hétig a ménest. Május I7-én, a tanács megint a Hortobágy mellé, a folyó innenső oldalára rendelte a csikósokat, puskások védelme mellett.

147