A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 20. 1993 (Debrecen, 1993)
Tanulmányok - Timár Lajos: Gondolatok a debreceni mezőgazdasági népesség tagoltságáról (1920-1941)
István így jellemezte: „... erősen pusztulóban van, részben azért, mert lassan szaporodik, az egyke-kettőke miatt, részben mert vagyoni állománya romlik”.22 A különböző források arra utalnak, hogy a 30-as évek második felétől a középparasztságnak egy egészen szűk felső csoportja nemcsak vagyonfelhalmozódásra volt képes — közeledve a gazdagparasztsághoz — hanem életformájában is egyre inkább „vállalkozóvá” vált. Molnár Andrásnak „egy egész élet munkájára” volt szükség ahhoz, hogy a „megállapodott gazdák” közé emelkedjen. A 20-as évek közepén még 17 hold saját és 16 hold bérelt földön gazdálkodik. A gazdasági válság a Molnár család gazdaságát is megrendítette. 1935. augusztusában Molnár András a „büszke polgár” alázatos hangú levelekben kéri a hatóságokat és bankokat: „az 1935. évi adómat függessze fel, az ellenem folyamatban lévő eljárásokat szüntessék be. Indokaim úgy nekem, mint másoknak, a válság. Az idő súlyos elemi károkat okozott, a kenyérnek valóm és a vető magom sem teljesen elegendő, a kapás növény pedig teljesen elment. Azonkívül van 600 pengőnyi banktartozás”.23 Az adósságokra sikerült halasztást kapnia és a családi gazdaságnak önpusztító munkával és „takarékos beosztással” sikerült „egyenesbe hoznia a dolgokat”. A gazda tintaceruzával vezetett piroskockás füzete betekintést nyújt a gazdálkodás és a családi háztartás, másszóval az életfenntartás és vagyongyarapítás titkaiba. A bevételes könyv szerint a Molnár család 1938-ban 6947 pengő jövedelemre tett szert. A vagyongyarapítás „titka” az, hogy a család kenyérszükségletén túl, főleg takarmánynövényeket termesztett, ezt azonban jórészt a saját jószágállomány- nyal etette fel. A gazda gondosan figyelte a piaci árakat és elsősorban a baromfifélékből igyekezett pénzt csinálni. Késő ősztől kora tavaszig a fejőstehenet nem a Debrecentől távolabb fekvő tanyán tartotta, hanem a városban, a Vígkedvű Mihály utcai házuknál. Innen hordta a feleség reggelente a friss tejet az „úri családokhoz”. A baromfitartást is a módosabb családok igényei szerint alakították. 1938 decemberében pl. 44 kövér pulykát és 17 kövér libát adtak el. A családi gazdálkodás ritmusát és jellegét a piac hullámzásai mellett az évszakok változása is meghatározta. A gazdálkodást nyomon követő feljegyzésekben mindig szerepelt: mikor mentek ki a birkák, a szarvasmarhák és a lovak a Hortobágyra. Ugyanakkor a háztartásra vonatkozó adatok is világosan jelzik, hogy az 1930-as évek végére a család életmódja már elszakadt a hagyományos életforma normáitól és szokásaitól, a „ne költsünk semmire ha nem muszáj” elvtől. A család ugyan továbbra is a feleség által saját lisztből sütött kenyeret ette, azonban a boltban a szappan és a keményítő mellett rendszeresen mosóport, sőt fogkrémet is vásárolt. A konyhát sem az egyhangú zsíros ételek jellemzik már. A gazdaasszony egyre gyakrabban főzőolajjal főz. Sőt, a feleség néha már a „dauerra” sem sajnálja a pénzt. Az 1938. évi családi feljegyzések szerint a tiszta pénzmegtakarítás 2000 pengőnyi. (Azonban ebben az évben a család 1000 pengőt nyert sorsjegygyei!) A következő években is folytatódott a vagyonfelhalmozódás, s 22 Balogh István: Cívisek társadalma. Debrecen, 1946. 61. o. 23 A család tulajdonában lévő „magánlevéltár” adatai alapján. 143
