A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 20. 1993 (Debrecen, 1993)

Tanulmányok - Ölveti Gábor: Fejezetek a századforduló utáni debreceni nyomdák történetéből

sokszorosító szakmához közel álló könyvkötó-dobozdíszmű és tokkkészítő iparral34 egészítették ki az üzem tevékenységét. Gárdos József Irodalmi és Nyomdai Vállalat nemcsak nyomda, de kötészet és kiadóhivatal. A cég papirnagykereskedése nyomtatvány- és tanszerraktárral volt ellátva. A könyvesbolt irodai felszereléseket is árusított, illetve címtáblák festését, sőt bélyegző készítését is vállalta.35

A kiskereskedés és a nyomda egyesítésére jó példa a Debreceni Bélyegzőgyár és Könyvnyomda, Herskovics és Deutsch közkereseti társasága, amely bélyegző készítésével, nyomdászattal, könyv-papír-író és imaszerek kiskereskedésével foglalkozott.36 A Harmathy Nyomda vállalat esetében is a sokszorosító iparhoz könyv és papírkereskedés társult. Harmathy Ferenc, mint kereskedő tőkével nem rendelkező nyomdászokkal társult, így került a vállalathoz 1929-ben Tóth Ferenc, 1938-ban Csuka László.37

Egyéni cégként működött a Mihály Sámuel Papírkereskedés Könyv- és Műnyomda, amely egyben irodafelszerelési szaküzlet és üzleti könyvek nagy raktára.38

A felsorolt példák jól illusztrálják, hogy a nyomdai vállalkozók minden lehetőséget, így az üzletkör bővítését is igyekeztek kihasználni a jövedelem növelése érdekében.

A nyomdaüzemek fontos jellemzője a termelési feltételek milyensége, többek között a gépi felszereltség, az alkalmazotti létszám, a műhelyek elhelyezése és nagysága. A feltételek tekintetében a Városi Nyomda kiemelkedett a debreceni nyomdák közül. A vállalat 1921 októberében költözött át a városháza pincéjéből a Böszörményi út 6. szám alá.39 Ezzel megnyílt a lehetőség a vállalat üzemi színtű fejlesztésére. 1919-ben a nyomda 8 kézi és 18 gépi meghajtású gyári berendezést működtetett, 15 darab összesen 30 lóerős villanymotorral. A nyomda kapacitását 5 gyorssajtó, 3 tégelynyomó, 1 jegynyomó, 6 szedő- és 2 öntőgép működése biztosította.40 Az 1918. évi árviszonyokkal számolva a gép-technikai felszerelés értéke elérte az 1 millió koronát.41 A technikai fejlődést jól mutatja a nyomda berendezésének 1927. évi állapota, amikor 1 lehúzó gép, 5 Wörner-féle gyorssajtó, 2 amerikai gyorssajtó, 6 darab Monotype és Lynotype szedő- és 2 öntőgép a legfontosabb gépi felszerelése. Az 1924-től létező kötészet és a vonalzó részleg 35 kisebb géppel dolgozott. Ebben az évben az üzemvizsgálati jelentés szerint 29 villanymotort számoltak össze, amely 38 lóerő meghajtást biztosított.42 A gépeket illetően inkább növekedés, mint fogyás tapasztalható: az 1920-as évek elején 3 Lynotype szedőgépet,43 1936-ban egy Phönix sajtót adtak el,44 majd

34 HBML. IV. B. 1406/g. 138. Sorszám: 216/1932.

35 Debreceni Képes Kalendóriom. 1927.

36 HBML. IV. B. 1406/g. 20. No.: 32. 395/1940.

37 U. o. 24. No., 6282/1941.

38 U. o. 1. No., 5774/1930.

39 Debrecen története 1919—1944. 4. k. Szerk. Tokody Gyula. Db., 1986. műből: Szűcs Ernő: Az ipar helyzete 1919 és 1929 között. 26. old.

40 HBML. XXVII. 202. 30. (OTI és) SZTK kerületi Balesetelhárítási Felügyelőség, Debrecen. Városi Nyomda. 1919. január 16-i gyárvizsgálati jelentés.

41 Benda-Irinyi: i. m. 213. old.

42 HBML. XXVII. 202. 30. Városi Nyomda. 1927. január 19-i gyárvizsgálati jelentés.

123