A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 20. 1993 (Debrecen, 1993)

Tanulmányok - Aranyi Imre: Testnevelés a Dóczy leányközépiskolában

ruhája, s a testnevelő tanár is tornaruhában tartotta az órákat.”93 Az iskola tanulóinak az 1940-es évek elején a „fekete nadrág, fehér blúz, tornacipő, fehér zokni” volt a kötelező tornaöltözék.04 95

Kedvező alkalmat teremtettek a testmozgásra a kirándulások. Kisebb túrákat minden évben rendeztek. A hosszabb kirándulásokon való részvétel nem kevés anyagi megterhelést jelentett. Az ország gazdasági helyzetének javulásával, a szülők anyagi helyzetének erősödésével párhuzamosan figyelhető meg, hogy az 1920-as évek végén kisebb csoportok már eljutottak Münchenbe, Tirolba, Salskammergut környékére.03 A többség azonban legfeljebb a Bükk, Mátra, Budapest szépségével ismerkedhetett meg. A diákság érdeklődését jelezte, hogy 1933-ban megalakult Természetbarátok és Túrázók Köre 188 taggal.96

A beindult pezsgő sportélet folytatását a történelmi változások ismételten megakadályozták. Még kevesen vették komolyan a tantestületi főigazgató 288/1937. számú rendeletét, melyben a légvédelmi előadások megtartását rendelte el, de két év sem telt el, s a katonaság igénybevette az épület egy részét.97 A hadsereg távozásával néhány évig folyhatott még a rendes munka, de a front közeledtével az épület kórháznak alakították át. A háború elvonulása után 1945 áprilisában Egyesített Leány- gimnázium néven próbálták beindítani az oktatást.98 1946 őszén kaptak engedélyt a régi épületbe való visszaköltözésre, de alig szervezték meg az iskolát, az 1948. XXXIII. te. értelmében máris megkezdődött az egyházi ingatlanok állami tulajdonba vétele. Ezzel megindult a nagy múltú Bóczy-Intézet szétverése, mely 1952-ben teljesen állami irányítás alá került.99

Ilyen viharos körülmény között a testi nevelés is hiányokat szenvedett. A háború alatt a tornaterem felszerelése elpusztult. Az eszközök pótlására az iskola az Országos Sporthivataltól kért támogatást, de a kérést az intézmény nem tudta teljesíteni.100 A gimnázium testnevelésének helyzetét Kollár Sándorné tanárnő 1946. október 30-án kelt jelentésében így jellemezte: „... Harmadik éve már, hogy alig beszélhetünk gimnáziumi testnevelésről. Tavasszal és ősszel az udvaron.. . csak olyan gyakorlatokat végezhetünk, amelyekben a ruha nem akadályozott. .. játékot, táncot, az atlétika egyes ágait... Nincs semmi felszerelésünk. A tanulóink nagy részének még tornaruhája sincs. . ,”101 A helyzet

93 TtREL. I. 120. d. 16. 1936. febr. jegyzőkönyv.

94 Uo. 20. 1934. ápr. 13. jegyzőkönyv.

95 Uo. 11/56. 10/77.

96 Debreceni Ref. Leánygimnázium s a vele kapcsolatos Internátus Értesítője 1933/34. 37. old. TtREL. I. 120, d. 17/62.

97 VKM. 135135/1939 IX. sz. rendelete alapján az iskola igénybevehető katonai beszállásolás céljára. TtREL. I. 120. d. 18/39.

98 TtREL. I. 120. d. 21/23. összevonták a református és a katolikus leánygimnáziumot.” .. .a két otthonból kiszorult iskola... kögös helyet keresve, a két tanári karból összeállított tanári testülettel és a szükséges segítőkkel örvendetesen szép harmóniában együttesen végzi... munkáját.” Az iskolát a Református Kollégiumban, a Református Püspöki Palotában és a Kálvin tér 5. sz. alatt helyezték el.

99 Uo. 21/26., 21/27., 21/29.

100 Uo. 21/27. VKM. 6752/1948 sz. rendelete.

101 Uo. 21/25.

112