A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 19. 1992 (Debrecen, 1992)
Balogh István tiszteletére - Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntető ítéletei
hanem némelyeket (három asszony neve olvasható) fertelmeskedésre és pa- ráznaságra is reá venni nem irtózott. Ezen kívül Isten elleni káromkodás~ sál is megjegyezte magát”.11 A kor vallási és erkölcsi felfogását is tükrözi a következő ítéleti tényállás:: „Kiss Sára megvetvén mind az Istennek, mind az embereknek, sőt még a természetnek is törvényeit, emellett másoknak maga meg- jobbítására célzó hasznos intéseit semmibe hajtván, elsőben férjének adott hitit megszegvén, nős paráznasággal magát megfertéztette. Annak utána pedig, ami ennél is tetemesebb, elfelejtkezvén anyjának, mint szülejének tartozó leányi kötelességéről, azt szitkozódással, átkozódás- sal és egyéb káromló szókkal gyakran illetni, sőt úgy megtaszítani, hogy azonnal a földre leesnék, nem irtózott. Ami pedig mindezeknél is legnagyobb és még csak hallani is irtóztató, Magát a mindenható Istent szem- től-szembe káromlani s azzal az Isten őfelségének bosszuló igazságát mind magára, mind más ártatlanokra vonni nem irtózott. Mindezek, valamint a törvényszék szine előtt maga szája vallásából és az inquisitiók- ban lévő tanúk vallástételekből világos”.12 Az egyszerű, rövid tényállású ügyekben nemcsak az ítélkezés első évtizedeiben, hanem később is gyakran előfordult, hogy a jegyző a tényállást már a zárt ülés előtt megfogalmazta és beírta a perjegyzőkönyvbe, üres helyet hagyván a büntetés utólagos beírására, amit aztán néha- néha elmulasztott. A bonyolultabb tényállású (pl. halálos eredménnyel végződött kocsmai verekedések, több tettes által elkövetett betörések, boltfelverések stb) és kényesebb politikai természetű ügyekben, a zárt ülés után a jegyző elkészítette az ítéleti tényállás fogalmazványát és jóváhagyás végett bemutatta a törvényszék elnökének. Erre utalnak az ítélet fogalmazványokban az idegen kéztől származó szövegpótlások és a kisebb-nagyobb javítások. A per jegyzőkönyvben és 1780-tól a büntető ügyekről vezetett jegyzőkönyvekben a kijavított szövegek olvashatók. Az első kényesebb természetű ügy 1761-ben került a törvényszék elé. Azzá tette, hogy még folyt a hétéves háború, s a Kerület nótáriusának kocsisa verekedés köziben azt kiabálta gazdája írnokának: „nem tudod, hogy én vagyok az uradnak is az ura, mert én vagyok a magyar kuruc”. Amikor kihallgatták, nemcsak védekezését, hanem azt is előadta, hogy az írnok Csiha István azt beszélte: a bátyja a Prussusnál kapitány, levélben tallért és forintokat kapott tőle, hívta, hogy ő is menjen a Prussushoz, rövidesen el is indul, mert itt nem kaphat uraságra. Az írásba foglalt ítélet tényállása igen részletesen, logikus sorrendben, pontosan tartalmazta a történteket, s a törvényszék ennek alapján vont következtetést a kocsis bűnösségére. Annak megállapítása után, hogy a kihallgatott „fültanúk” egybehangzó vallomása szerint Csiha a Prussusról és ott szolgáló bátyjáról egyáltalán nem beszélt, az ítéletben a következők olvashatók: „Micsoda postán és miképpen jöhetett volna Csihának levele tallér és forintos pénzekkel, — azt gondolni is képtelenség. Minden írásai in serio investigáltattak, de semmi nyoma nem találtatott az ilyetén levél11 Uo. 1767. Fasc. P. № 6. Az iratok szerint a vádlott „több 46 évesnél, kétkezi munkával élő betyár, özvegy” ember volt. 12 Uo. 1769. Fase R. N° 14. 93
