A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 19. 1992 (Debrecen, 1992)
Balogh István tiszteletére - Borosy András: Az erdélyi fejedelmek fennhatósága alá tartozó mezővárosok
mes, mert a megválasztottat bírság fenyegetésével kellett rá kötelezni. A 10. pont kihirdetése a két idegen „arbiter”, a dési Báczy János és Kádár István előtt történt.24 A megyék területén fekvő erdélyi mezővárosoktól némileg különböztek a székelyföldi mezővárosok. A székelyek elsősorban nem iparűző és kereskedő, hanem katonáskodó nép, de azért a Székelyföldön is voltak városok. A Székelyföld azon városai, melyek lakói nem idegen nemzetiségűek, hanem székelyek, a székektől független törvénykezéssel rendelkeztek. A legjelentősebb város itt Marosvásárhely, melyet Bethlen Gábor 1616. április 20-án emelt szabad királyi várossá- Más szabad királyi város Székelyföldön nem volt. A többi székely városok közül Székelyudvarhely 1845 óta szerepel oppidumként. 1557- ben Izabella királynő a portai adón kívül minden adó alól felmenti, 1558- ban pedig kiveszi Udvarhelyszék hatósága és terhei alól. Bethlen Gábor 1623-as rendelete szerint az Udvarhelyen lakó nemesek és nemtelenek minden terhet a polgárokkal együtt tartoznak viselni. A nemesség és polgárság közti vetélkedés itt volt a legerősebb. Sepsiszentgyörgyön a birtokos nemesség külön közösséget alkot, mely a széktől függ, míg a polgárság független a széktől. A nemesség közösségét falunak, a polgárokét városnak nevezik, de területileg nem voltak egymástól elválasztva. 1519-ben Sepsiszentgyörgy mezővárosi címét elvonták. 1520. október 11-én II. Lajos király parancsa értelmében Szapolyai erdélyi vajda megtiltja, hogy szabad várossá tegyék, „s benne a királyi huszad kárára s a szászok elnyomására vásárt tartsanak.” 1525. április 11-én viszont a király újra mezővárosnak nevezi Szentgyörgyöt. Országos vásárokat azonban még 1528-ban sem tartottak benne, s a Brassó befolyására történő korlátozások csk az önálló erdélyi fejedelemség idején szűntek meg. Bethlen Gábor 1625. szept. 3-án kelt kiváltságlevele kiveszi a székek hatósága alól Kézdivásárhelyet, Sepsiszentgyörgyöt, Ilyefalvát és Berecket. Viszont a 17. század közepén az Approbatae Constitutiones szerint Kézdivásárhely, Torja, Szentgyörgy és Ilyefalva szabadságait helybenhagyják ugyan, de „azzal a szék törvényétől el nem szakíttatnak.” Ilyefalván, mely taxát, azaz az országgyűlés által megállapított egy összegben fizetendő évi adót fizetett, szintén két közösség élt: a nemesi falu és a polgári város. A székely városok sem az ökörsütést, sem a szék szükségleteire szedett házi adót nem fizették, hanem csak az említett taksát, s hozzájárultak a török szultán számára szedett adóhoz.25 Marosvásárhely már szabad királyi várossá emelése előtt igyekezett az idegenek városba települését korlátozni, szabályozni. Egy 1604-ben kiadott statutum szerint idegen ember a városban csak a bíró engedélyével vásárolhat házat, aki enélkül házat adna el idegennek, 12 forint bírsággal lakói. A jövevény a ház megvétele előtt köteles a városnak hűséget esküdni. Korcsmálással és kereskedéssel csak akkor élhet, ha egy forintot kifizetett, s a bírót meg a polgárokat (esküdteket) megvendégelte.26 24 A rettegi nemesek rendtartása. Közli — i. MGSZ 1896. 273—275. 1. 25 Szádeczky Kardoss Lajos: A székely nemzet története és alkotmánya. Budapest, 1927. 262—274. 1. 26 Corp. Stat. I. 28—30. 1. 69
