A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 19. 1992 (Debrecen, 1992)
Balogh István tiszteletére - Borosy András: Az erdélyi fejedelmek fennhatósága alá tartozó mezővárosok
földesúr főhatósága alatt állnak — lehetnek királyi, egyházi, vagy magánföldesúri mezővárosok. (A világi földesúr lehet egy, vagy több család, esetleg nemesi közbirtokosság.) Legkedvezőbb a királyi mezővárosok helyzete volt. Kecskemét és Nagykőrös például már a 15. században földesúri befolyástól mentesen választotta tisztségviselőit és ítélkezett nemcsak igazgatási és polgári, hanem büntető ügyekben, s gyakorolta a szabályalkotási jogot, úgyhogy az országrendiség kivételével e két mezőváros mindent elért, amit a szabad királyi és bányavárosok. Ember Gy. szerint az egyházi földesúri mezővárosok is aránylag gyorsan haladtak előre az önkormányzat felé vivő úton. Erre példaképpen Ceglédet említi, mely az óbudai klarissza apácák birtoka volt. A püspöki mezővárosok emelkedése nem volt könnyű, különösen azoké nem, melyekben a nagyhatalmú püspök székelt. A világi földesurak mezővárosainak önkormányzata a 16—17. században erősen korlátozott.2 A mezővárosok földesura a török kiűzése után lehetett a korona, illetőleg a királyi kincstár is. E kamarai igazgatás alatt álló mezővárosok közül több később visszakerült a földesurához. (Pécs, Eger), vagy a király átengedte egy magánföldesúrnak (Szentendre).3 Az ország három részre szakadása után a mezővárosok helyzete a három országrészben különböző módon alakult. Az erdélyi fejedelem fennhatósága alá tartozó mezővárosok három csoportba oszthatók: 1. a Partiumban fekvő mezővárosok, 2. a megyék területén fekvő és 3. a székelyföldi mezővárosok. Mikor Magyarország az 1520-as évek második felében — egyelőre — kettészakadt, a legsűrűbb mezőváros hálózattal bíró körzetek, a Nagy-Alföld oppidumokkal teleszórt síksága, s a Hegyalja János király uralma alá kerültek. Az 1540-es években ezután elveszett a keleti országrész számára a Duna-Tisza köze s Arad, Békés, Csanád, és Csongrád megye területe is. A Hegy alj a pedig többszörös ide-oda vándorlás után végleg a magyar királyság része lett. A Királyhágón túl nem alkultak ki nagyobb mezővárosok. Ennek okai: a nyugati és a lengyel piacoktól való nagyobb távolság, az alföldieknél kisebb legelők, a hegyaljainál gyengébb borok, a viszonylagos elmaradottság és a szász városok sűrű hálózata. Kevés volt a szabad tér, ahová a paraszti árutermelés betörhetett volna, s az ilyen kísérleteket a szászok gyorsan leszerelték. Az 1500-as évek elején pl. Brassó városa évekig tartó pereskedéssel királyi ítéletet csikart ki Sepsiszentgyörgy vásártartási jogának megszüntetésére. Egy-két település ki tudta használni a helyi lehetőségeket. Torda és Dés például sóbányái hasznából teremtett magának anyagi biztonságot s jogot a mezővárosi, majd a fejedelmi korban a városi cím használatához. De ezek királyi, majd a fejedelmi tulajdonban lévő városkák voltak és maradtak, igazi jobbágytelepülés nem tudott erre a szint2 Ember Győző: Az újkori magyar' közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig. Budapest, 1946. 567—571. 1. — Csizmadia Andor szerint az egyházi földesűr általában nagyobb szabadságokat biztosít, mint a világi, de az egyházi mezőváros számára sokkal nehezebb az országrendiség elérése. (Csizmadia A.: A magyar városi jog. Kolozsvár, 1941. 22. 1.) 3 Csizmadia Andor—Kovács Kálmán—Asztalos László: Magyar állam- és jogtörténet. Budapest, 1972. 247. 1. 60
