A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 19. 1992 (Debrecen, 1992)

Balogh István tiszteletére - Módy György: Földesúri kúriák és várkastély Debrecenben

kodott Debrecenben, 1462-ben, 1466-ban, 1467-ben. 1468-ban is itt adatott ki okleveleket'39 Itteni tartózkodásai során a kúriában lakott, melyet az ő ideje óta kezdtek kastélynak (castellum) nevezni. Szilágyi Erzsébet 1483 nyár végén elhunyt, a debreceni uradalom is Mátyás király közvetlen birtokába került. Ö 1484. november 11-én a munkácsi és a debreceni uradalmakat, mint Szilágyi Erzsébettől örökölt javakat Corvin Jánosnak, törvényesített fiának adományozta. Ebben az adománylevélben kétszer is megemlíti a debreceni kúriát és kastélyt (. .. civitatem nostram Debrecen . .. simulcum curia et castello ibidem. . .). Természetesen a tizenegy éves fiú nem irányíthatta az uradalmak gazdálkodását, a debreceni uradalmat is a kúriában lakó tisztjei igazgatták. Corvin János többszöri debreceni tartózkodására nincsenek adataink. 1493. elején sorra látogatta uradalmait és Munkácsról visszatérve Budán rendezte be udvarát. Egyetlen Debrecenben keltezett oklevele ez évi.40 Debrecent 1492 év második felében elzálogosította Derencsényi Imrének majd pedig Horváth Márknak. Utóbbi, majd özvegye kezén a város mellett a debreceni uradalom több tartozéka is feltűnik mint zálogbirtok még 1499 év elején is. Corvin János csak 1501-re szerezte vissza Debrecent. Sem a zálogbirtokosok, sem Corvin János, sem pedig később özvegye Frangepán Beatrix nem lakták a debreceni kastélyt, melynek várnagyát (... castellanus de Déb- reczen . ..) már 1486-ban említik.41

Corvin János leánya Erzsébet férjhezmenetele előtt meghalt. A debreceni uradalom visszaszállt magszakadás címén II. Ulászló királyra. 1509 nyár elején Szatmári György pécsi püspöknek zálogolta el, majd királyi adományként feltehetően szeptember táján Szapolyai János szepesi gróf kapta meg.42 Tudunk arról, hogy Szapolyai 1516-ban Debrecen39 1462. augusztus 24-én Szilágyi Erzsébet „debreceni tartózkodása idején” oklevélben adja ki a gyapjúműves céh kiváltságait, Magyar Országos Levéltár. Céhiratok 3. sz. alatt. 1956 novemberében megsemmisült, szövegét dr. Balogh István szívességéből az ő leírásában olvashattam. — 1466. szeptember 28-án Debrecenben kiadott oklevélben rendelkezik, hogy a bártfaiaktól a debreceni vámon ne szedjenek vámot, lásd Ányos Lajos: Szilágyi Erzsébet oklevelei (Második közlemény). = Levéltári Közlemények, VI. évf. (1928) 246—247. — 1466. november 14-én Debrecenben kiadott oklevélben engedélyezett a Mester utcában Remete Pál napi (január 15.) országos vásárt és minden csütörtökön heti vásárt, lásd HBML. IV.A. 1021/a. Meo. 34 — 1466. december 16-án Debrecenben kiadott oklevélben hatalmaskodási ügyben intézkedett, lásd Ányos i. m. 247—248. —

1467. január 13-án itt kiadott oklevelében engedélyezte a gubacsapók és szűrszabók Csapó utcai minden év június 11—13-án tartott vásárát, lásd Szűcs i, m 117.

— 1468. október 5-én Debrecenben rendelte el, hogy a szabó és posztónyíró mesterek közötti vita eldöntése végett a főbíró és az esküdtek foglalják írásba a két céh szabályait. XVI. századi magyar fordítását közli Szűcs i. m. I. 118—133.

40 Az adományelvél hasonmás kiadását és szövegét lásd Schönherr Gyula: Hunyadi Corvin János 1473—1504. Magyar Történeti életrajzok. (Bp., 1894) 32. és 315—317. 1493. február 14-én Debrecenben kiadott oklevelében elengedte a gyapjúműves és posztókészítő mesterektől neki évenként járó három vég abaposztót. Átírta Szapolyai János 1516. március 8-án, HBML. IV.A. 1021/a. Meo. 86.

41 Schönherr i. m. 191., 201., 220., 222. — Derencsényi 1493 februártól haláláig hor- vát bán volt, Horváth Márk Kinizsi Pál özvegyét, Magyar Benignát vette feleségül. — Az 1486. évi említést a Kállay család levéltárában lévő oklevélre hivatkozva lásd Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában I. (Bpest., 1890) 595.

42 Szapolyai 1509. november 1-jén mint földesúr erősítette meg a debreceni szűrszabók, gubacsapók és gyapjúművesek és szabók kiváltságait, HBML. IV.A. 1021/a. Meo. 85. és a Tiszántúli Református Egyházkerület Nagy könyvtár a. R. 904/24. jelzet alatti oklevél.

52