A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 19. 1992 (Debrecen, 1992)

Balogh István tiszteletére - Módy György: Földesúri kúriák és várkastély Debrecenben

lyel nehány XVI. századbeli oklevelünkben és jegyzőkönyveinkben ismételten találkozunk.”“ Bár az 1910—20-as években alaposan tanulmányozta a jegyzőkönyveket, a kúria és kastély helyére nem az 1551. évi adatot idézte, hanem a főbíró és az esküdtek 1567. április 8-án hozott határozatát arról, hogy Kovács Mihály házat építhet a régi várkastély kapuja előtt (ante portam Castelli veteris), Borbély János háza mellett.1* Az un. új kúriáról csak azt írja Zoltai, hogy azt a régi kúriától a források egyértelműen megkülönböztették s ott „ .. .enyingi Török János és Ferenc szoktak megszállni, amikor Debrecenben tartózkodtak . . . hollétéről semmi tudomásunk nincs. A szájhagyományt biztos adatok nem támogatják.”15

Az új kúriáról tőle sem tudunk meg sakkal többet mint Szűcs Istvántól. De az említett szájhagyományon mire célzott Zoltai? Egy korai cikkéből ez is kiderül, mivel abban egy olyan néphagyományt cáfol meg, melyet Szűcs István átvett. Utóbbi azt írta; amikor azt a szájhagyományt ismerteti, hogy a későbbi városháza helyén földesúri kúria volt:

........a városházi ó épületeknek . .. építési modora, beosztása ... éppen nem bizonyítják azt, hogy ezen szó alatti ódon épület a Török nagy úri birtokos családnak dísz kastélya lett vagy lehetett volna. Ha netalán volt is, mind össze is condescensionalis hely (alkalmi földesúri szálláshely M. Gy.) lehetett; de rendes lakó kastély soha nem volt. — Ha már valamely máig is a régi korból fennálló épületre ráfogható volna az, hogy az hajdan nagyúri lak volt, azt inkább a Piaczutczának keleti során máig is fennálló 2146. szám alatti házról lehetne állítani, mint a melynek máig is fennálló része világos bizonyságot teszen arról, hogy annak hajdani birtokosa, igazi nagy úr (dynasta) volt.”16 A hagyomány makacsul azt tartotta a múlt század derekán is, hogy a kétségtelenül a XVI. században épült ún. Szikszay-ház a Piac utca 26. sz. alatt volt az enyingi Törökök ,,uj kastélya”. Sőt azt is tudni vélték, innen alagutak vezettek az elpusztult középkori kolostorokhoz. A házat. 1912-ben bontották le s mint Zoltai írja: „ . . . sem a szomszédos takarékpénztári palota, sem a városi bérház építésénél nem találtak alagútra, de még az egymás feletti kettős pincesor sem került elő, amelynek létezését pedig szintén sokan tudni vélték.”17

A régi kastély más néven régi kúria helyének pontosabb meghatározására Zoltai további kutatásokat is végzett. Ezek eredményét összefoglalta egy 1934-ben közreadott terjedelmes újságcikkben. A jegyzetekkel ellátott szövegét pedig belefoglalta a Debrecen helyrajzi története c. hatalmas, kéziratban maradt munkájába. Korábbi álláspontján keveset kellett módosítani. A kúriát és a rajta épített kstélyt most már nemcsak az általa 1925-ben idézett 1567. évi adat, hanem négy, az 1551. évi jegyzőkönyvben megörökített a kastély melletti házakra vonatkozó adat nyomán

13 Zoltai i. m. 14—15. Itt említi, hogy a Vár utca név semmit sem segit a kastély helyének pontosításában, hiszen ezt a nevet a szájhagyományban őrződött „vár” nyomán csak 1845-ben kapta a korábbi Könyvnyomtató-köz, máskor Karancsi- köz déli ága.

14 Debrecen város magistrátusának jegyzőkönyvei 1566/67. A Hajdú-Bihar megyei Levéltár Forráskiadványai 13. (Sorozatszerk. Gazdag István, kötetszerk. Szendrey István. Fordította' P. Szalay Emőke, Debrecen, 1985.) 63. a 164/1. határozat.

15 Zoltai i. m. 15.

16 Szűcs i. m. II. 533.

17 Zoltai Lajos: A legrégibb debreceni ház története. — Törösdyek, Vígkedvűek, Dobozyak háza. = Debreczeni Képes Kalendáriom XIII. évi. (1913) 148.

46