A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 19. 1992 (Debrecen, 1992)

Balogh István tiszteletére - Für Lajos: Politika, tudomány, debreceniség. Balogh Istvánnal beszélget Für Lajos

ellentétes irányú mozgás is. Hiszen mindenki keresi a saját múltját, a saját gyökereit. Az egyénektől, intézményektől kezdve a népekig. Még a legkisebb települések is ezeket a gyökereket kutatják. Nem lenne rá szükség ?

— De szükség volna rá, valóban nagy szükség. Talán nagyobb, mint valaha

— A te személyes debreceniségedről pedig mindennél meggyőzőbben tanúskodik, hogy számkivetve is hű maradtál hozzá. Vajon elképzelhető-e, hogy az effajta debreceniségnek mint megtartó erőnek s vele együtt a magyarságtudatnak is valamilyen reneszánsza következnék el?

— Meg vagyok győződve róla, hogy a korábbi századok kulturális értékei nem vesznek el, ha bujkálnak is, de imitt-amott csak megvannak, megmaradnak. Nem vész, mert nem veszhet el a nyelv, akármeny- nyire tönkrecsúfítják is. A kultúra értékei vagy akár a nyelv is, időnként legfeljebb belső bujdosásra kényszerülnek. A kultúrában sajnos ma egyre inkább a felszínen úszó szemét érvényesül. Petőfi dacos metaforájával szólva, mégis azt kell mondanom: azért a víz az úr.

— Az érték csakugyan nem szóródhat szét nyomtalanul. ,,A történelem nem az enyészet őre, ami elmúlt, nem hull a semmibe, hanem sorsa és alakítója annak, ami rákövetkezik” — írta A magyarság életrajzában Szabó István. Különösen nem hullhat a semmibe az az érték, amit nemzeti közössége vagy éppen cívitások, vagy akár kivételes tartású egyéniségek teremtettek, hoztak létre. Mert az érték megmarad, az il- landó idő fölé magasodik. Beépül az újabb századokba. Ennek tudatában, ennek hitében köszöntöm, köszöntjük a 75 éves Balogh Istvánt.

POLITICS, SCIENCE, DEBRECEN ORIGINS István Balogh talks to Lajos Für

Historian and ethnographer István Balogh was born in a peasant family in Debrecen. His clarity of insight was greatly contributed by Ferenc Erdei’s works. István Szabó’s and István Györffy’s friendship meant a lot to him as well. When the front line of World War II had passed he started to organize the Peasant Party together with Ferenc Erdei, Péter Veres and others. Later he became Lord Lieutenant (főispán) to Szatmár, then Hajdú counties. After the elections he was nominated Lord Lieutenant to Debrecen as well. From August 1948 he worked at Déry Museum, first as a member of staff then as director. His reactions to the 1956 revolution were fairly reserved. In 1957, as a result of a self-indulged investigation, due to the atmosphere of growing mistrust and suspicion around him, he was banished from Debrecen. He was admitted in Nyíregyháza and he was forced to commute to make a living for over 25 years.

István Balogh formulates his views on the correlations of ethics and politics, humanitarianism and political domination on the basis of both practical and theoretical experience. He says a few words about his research carried out in the fields of history and ethnography. Finally, he analyzes the notion of originating from and living in Debrecen („debreceniség”), that is the special cultural climate of this East-Hungarian Protestant city.

42