A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 19. 1992 (Debrecen, 1992)
Tanulmányok - Major Zoltán László: Adatok Hajdú és Bihar megyék községi iratanyagának és irattárainak helyzetéhez az 1944-1950 közötti időszakban
levéltárba. A Sátoraljaújhelyi Levéltár pedig azt jelentette, hogy az 1950 előtti jegyzőségi iratok 60, az 1950—52 évi tanácsi iratok 80%-ban nincsenek levéltári őrizetben.20 Az ország többi részén is megdöbbentő kép rajzolódott ki. A dunántúli Bazsiban a tanács a régebbi iratok nagyrészét a padlásra vitte ömlesztett állapotban, ahol azt az egerek megőrölték. Ezután selejtezték az összerágott iktatott anyagot.21 A levéltári ellenőrzést végző dolgozók sok községi tanácsnál számos hibára, sőt sok esetben szándékos kártevésre bukkantak- A Szolnok megyei Rákóczifalván padláson szétszórva, a Tolna megyei Gergenben, a Baranya megyei Nagypeterden nyitott főbejárati helyiségben hevert az iratanyag. Üjabb iratokat kevertek a selejtbe a Vas megyei Nemesbődön. Más helyeken átselejtezetlen anyagot adtak el engedély nélkül. Ez történt a Borsod- Abaúj-Zemplén megyei Sajóbábonyban, a Hajdú-Bihar megyei Komádi- ban vagy a Szabolcs-Szatmár megyei Penészleken és Pócspetriben.22 El kell mondani azt is, hogy az 1945 utáni kezdeti időszakban sem a polgári kori, sem a népi demokratikus kori hivatalok és szervek irattárai nem részesültek kellő megbecsülésben. Ennek oka a múltból örökölt teljes közönyösség a levéltár-üggyel szemben, az iratok történeti értékének megítélésében való járatlanság, valamint a bürokrácia fogalmának helytelen értelmezése volt. Egyes hivatalok és szervek megszűnése, átszervezése, sőt nem egy esetben költözködése is elegendő ok volt arra, hogy felbecsülhetetlen értékű irattárak a hulladékgyűjtő telepekre vándoroljanak.23 A papírgyárak nyersanyaghiányára tekintettel 1947 végén megjelent egy rendelet, amely előírta nemcsak a törvényes kereteken belüli, hanem „az ezen felül lehetséges” irattári selejtezések haladéktalan megkezdését. Ennek alapján a hanyatt-homlok végrehajtott, ellenőrzés nélküli selejtezések mintegy megtizedelték irattárainkat. Ekkor került selejtbe a községi irattárak nagy része is.24 Ez annál is nagyobb érvágás volt, mivel levéltáraink iratanyagának jelentős része községi iratokból áll. Erre a tényre hívta fel a figyelmet több írásában Oltvai Ferenc.25 A Levéltári Híradó 1952. II. évnegyed! számában a községi iratanyagot 4 csoportba sorolta: Községi igazgatás, anyakönyvi igazgatás, adóügyi igazgatás, egyéb anyag.26 Valójában a községi iratanyag ennél a csoportosításnál sokkal változatosabb, mint arra dolgozatunkban már utaltunk. A községi irattárban a kutató gyakran találhat olyan levéltári szempontból értékes iratot, amely valamilyen oknál fogva nem került be az illetékes területi levéltárba.27 Néhány olyan típusú 20 Balázs P.: Még egyszer á gyűjtőterületi munkával kapcsolatos kérdésekről. Levéltári Szemle. 1964/4. 75,—77. old. 21 Kiss Mária: A tanácsok iratkezelési munkája Veszprém megyében. Levéltári Híradó. 1959/3—4. 136. old. 22 Bélay V.: Az országszerte ... i. m. L. H. 1952. okt. dec. 43. old. 23 Leidecker Jenő: A felszabadulás utáni új közigazgatási hivatalok irattárainak Sorsa Somogy megyében. L. Sz. 1963/4. 230. old. 24 Szedő Antal: A magyar levéltárügy fejlődése 1945-től 1960-ig. L Sz. 1961/1. 9. old. 25 Oltvai Ferenc: A községi levéltárak felállításának rendjéről és fondjaik kialakításáról. L. Sz. 1964/1—2. 20—30. old., Uő.: A községek iratainak levéltári feldolgozása. L. Sz. 1967/3. 608—611. old. 26 Balázs P.: A községi irattárak ... i. m. 109. old. 27 Borosy András: Néhány szempont a falukrónika írás gyakorlatának kialakításához. L. Sz. 1965/4. 121. old. 168
