A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 19. 1992 (Debrecen, 1992)

Tanulmányok - Bényei Miklós: Széchenyi István és a Debreceni Polgári Casinó

„Tisztelt barátim, ’s egyleti társak!

Nem tagadhatom jól esett nékem látni azon öszve tartást, melly mint szemtanúja valék, ezen Casino egyesületet jellemzi, ’s ezen öszve tartás, ha mint hiszem nemzeti Polgári alapon nyűg- szik, mind szellemi, mind anyagi tekintetben szebb jövendővel biztathatja e’ tiszta Magyar ajkú Város Polgárait. Nemzetek életében több századok is kevés időt tesznek. A’ szomszéd Germánok szinte vándorlott nemzet mint mi, de előttünk sokkal elébb telepedtek Európa szelídebb részein, ’s elébb kezdve a’ míveltség küzdelmeit, meszszire haladtak előre. Nemzetünk az A’siai Mongol faj nyólcz századokat haladó idő leforgása után sem mondhatja életét egésséges Nemzeti életnek, ’s még most is na válj ás állapotban van, de hála a’ gondviselésnek kezd már ébredezni, ’s erélyes haladása által hiszem a’ míveltségnek magosabb fokára fogja magát felküzdeni, minek kivívásába Debre- czen reménlem eggyik tényező leend.

Mi engem illet, én szerencsésebb vagyok sok másoknál, kiket minden érdemök mellett is sírjokig üldözés és bántalom keserít: mert én, bár nem tagadhatom lehetnek ’s vannak is roszszakaróim, nagy részben hazámfiainak bizalmát erántami szeretetét tapasztalom. Mostani fölemeltetésem után, fény nyerésére nem sóvárogtam, isten áldásaival elég okom van megelégedni, örvendek ennek főleg azért, mei;t nagyobb hatású polcz- ra lépve, hazámnak többet használhatok; fény sugárok kölcsönzésére szükségem nincsen, némi fény különben is, hogy úgy szóljak mint Szent János, féregből magamból is lövell ki, ’s hogy csekély tetteim által honfitársaim jobb részének elismerését láthatom, ez ön tudatom mellett, elég vigasztalást nyújt.

És most fogadják szívességökért köszönetemet, magamat szeretetökbe, ’s barátságokba ajánlom.”32 Látható tehát, hogy a debreceniek nem emlékeztek Széchenyi feleletének néhány — a naplóból idézett — gondolatára, s feltűnő módon éppen a városra vonatkozó ígéreteket mellőzték, hagyták figyelmen kívül. Természetesen azt sem lehet kizárni, hogy a gróf tévedett, s egy másik, ugyancsak aznapi tárgyaláson elhangzott mondatait írta le.

A Balásházy János által vezetett küldöttség az 1845. november 2-án délelőtt tartott közgyűlésen nyújtotta be jelentését, amelyet az alábbi sorokkal zártak:

„Ebből áll hivatalos eljárásunk, s miután becsületes Polgárok által tett ígéret, mit tenni nem tagadjuk hatáskörünkön túl volt ’s nem hiúságunk, de kebleinkben keletkezett őszinte hálás érzet kitörésének tekinthető, szívesen kérjük a’ mélyen tisztelt Közgyűlést, hogy Ő Excellentiájának tett nyilvánításunkat, ’s ígéretünket kegyes határozata által meg erőssíteni mél- tóztassék. Alább írtak úgy vélekednek, hogy midőn tapasztaljuk, hogy egyesületünk némellyek által lenézetik és elmellőz- tetik, meg kell becsülni, és kijelelni olly Nagy Méltóság le32 HBML X. 2. 4.

162