A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 19. 1992 (Debrecen, 1992)

Tanulmányok - Balogh István: Oklevelek a nemesek és Debrecen mezőváros viszonyához (1579-1584)

eszes és okos híveinek, annak főbírája, esküdtei és összes lakói által felségünk elé terjesztett nem nehéz panasza nélkül van az, hogy hűségtek közül nem kevesen vannak olyanok, akik nemességnek és kiváltságnak ürügyét okozzák, hogy kivonják magukat a nevezett mezőváros többi lakóját terhelők alól, teljességgel vonakodnak azokat teljesíteni, az említett mezővárosiak nagy romlására és sérelmére. Mivel pedig kör- nyes-körül levő ellenségek szomszédsága ezt megköveteli, mint ahogy a mezőváros siralmas állapota is, hogyha hűségtek egyenlő részben osztoznak a nevezett mezőváros haszonvételében, gyümölcseiben a többi polgárral, egyáltalán ne vonakodjanak a különféle fizetésen és szolgálatok teljesítésében is a terheket viselni. Ezért keményen megparancsoljuk és meghagyjuk hűségteknek jelen levelünk rendében, hogy mostantól fogva a közönséges adókat, közmunkákat és mindenféle — polgárokat nyomasztó — terheket egyáltalán ne vonakodjatok vállalni, hanem mindazokban, amelyeket a közönségnek hasznára, védelmére, megőrzésére hűségtek ismernek, azokat minden minden vonakodás nélkül teljesítsék. Azonfelül azt is akarjuk, hogy mindazt, amit a bíróság felől néhai boldog emlékezetű János úr, Magyarország, Dalmácia, Horvátország királya az említett mezőváros lakóinak parancsban adott, hűségtek magukat ahhoz alkalmazzák, és azon mezővárosiak perbehívására e mezőváros bevett szokása szerint, a mezőváros bírája pecsétével törvényesen megidézve, az idézésnek engedni a bíró és az esküdt polgárok előtt megjelenni, bírósága elé álláni, azok közös határozatával hozott ítélet végrehajtását elfogadni, a mezővárosi lakókra kiróni szokott büntetés alatt megtartani legyenek kötelesek. Azt akarjuk, hogy ezeket csak a polgári perekben és csak a város területén — más birtokos polgárok példájára — a városban keletkezett, más polgári ügyekben tartsák meg. Egyébként a városon kívül keletkezett más peres ügyeknek azon nemesi bírói fórumok elé vitelét továbbra is épségben hagyjuk, amely elé tartozni ismerik magukat. Kelt Krakkó királyi várunkban, az Úrnak ezer ötszáz nyolcvanharmadik esztendejében, január 8-án királyságunknak pedig hetedik évében.

Ez az oklevél bővíti a mezőváros bírájának és esküdttársainak a városban lakó nemesek fölötti bíráskodási jogát, amelyet János Zsigmond 1568—1570 között négy oklevelében is lerögzített. Ugyancsak ismételten kötelezi az ottlakó nemeseket, — mivel a mezővárosi polgárokat megillető közös haszonvételekben is részesülnek —, hogy azokkal a terheket is egyenlően viseljék. (V. ö. HBMLT. Évkönyve. Db. 1991. 11—13, 15—18, 20—22, 22—24 old. 4., 6., 8. és 9. sz. oklevél. (Ezt az oklevelet 1609-ben Báthory Gábor és 1656-ban II. Rákóczi György is megerősítette, ami arra mutat, hogy a vita a XVII. században is újból feléledt (ad Muo. 92., ad Muo. 172., ad Muo. 192. sz.)

7.

Lelesz, 1584. január 30.

Báthori Miklós országbíró parancsa a leleszi káptalanhoz, hogy Kardos József özvegye Lónyay Erzsébet panaszára Debrecen város bíráját és esküdteit bírói széke elé idézze meg.

(Regeszta)

137