A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 18. 1991 (Debrecen, 1991)

Tanulmányok - Surányi Béla: Adatok Hajdú-Bihar megye és Debrecen két világháború közötti szarvasmarha-tenyésztéséhez

Ügy a megye, mint a város állattenyésztésének történetében13 számos fehér folt van még, amelyet eddig figyelmen kívül hagyott az ag- rártörténet. Az állattenyésztésen belül szinte érintetlen terület a szarvasmarha-tenyésztés alakulása a két háború között. A már meglévő feldolgozások javarésze — célkitűzésüknek megfelelően — a néprajzi hagyományok föltárására szorítkozott és nem mutatkozott érdeklődés a szakszerű gazdaságtörténeti elemzésre.

A kérdés megközelítésekor vissza kell nyúlni az 1930-as évek elejéig, amikor a körülmények ráébresztették a gazdaságokat arra, hogy nagyobb szerepet kell biztosítaniuk az állattenyésztésnek, ezen belül is szarvasmarhatartásnak. Hajdú vármegyei és a Debrecen városi m. kir. gazdasági felügyelőség közös tevékenységbe fogott a szarvasmarha-állomány fejlesztésére.14 Célul tűzték ki a minőségi termelést, amelynek érdekében javasolták a rendszeres szelekciót, a törzskönyvezés megindítását, s magának a szarvasmarha-tenyésztő egyesületnek a megalakítását. A szervezet feladatai közé tartozott a körzeti és falusi tej szövetkezetek megszervezése, kedvezőbb értékesítési feltételek megteremtése az állatbiztosítás megszervezése, a központilag kiadott állategészségügyi rendszabályok érvényesítése, a hússertés és baromfitenyésztés fölkarolása. A Debreceni Gazdasági Egyesület is elfogadta Surgóth Jenőnek, a debreceni szarvasmarha törzskönyvezés megindítására vonatkozó tervét, de az csak jóval később, 1937-től valósult meg.15 Bár a nemesítést szolgáló állományellenőrzés több síkon folyt, kötődve

13 A város szarvasmarha tenyésztésével foglalkozik a nyomtatásban még nem szereplő: Kálmán Ferenc: Debrecen város szarvasmarha tenyésztésének múltja és jövője. Debrecen, 1967. dokt. ért. a DATE könyvtárában. Nélkülözi a kérdéskör földolgozását — e korszakra vonatkozóan — Debrecen története (1919—1944) 4.. kötete is Tímár Lajos tanulmányában. Lásd: Debrecen társadalma. Mezőgazdaságának néhány sajátsága. In: Debrecen története. Debrecen, 1986. 4. köt. 83— 153. o.

A Debreceni Gazdasági Lapok hasábjain nyomon kísérhető a város állattenyésztésének szinte valamennyi mozzanata, amelyet kiegészít a HBM-i Levéltár anyaga, valamint több — még lappangó — közgyűjteményben nem szereplő forrás. A szarvasmarha tartásról, annak a parasztgazdaságban betöltött szerepéről szól Varga Gyula kitűnő tanulmánya, amely néprajzi szempontból vizsgálja a kérdést, de az agrártörténet is tudja hasznosítani. Lásd: Varga Gyula: A szarvas- marha egy bihari falu gazdálkodásában. In: A Debreceni Déri Múzeum 1969— 1970. évi Évkönyve. Db., 1972. 333—428. o.

14 Hajdúvármegyei és Debrecen városi m. kir. Gazdasági Felügyelőség akciója a szarvasmarha állomány fejlesztésére. D(ebreceni) G(azdasági) L(apok), 1931. 10. sz. 3. o., Az állattenyésztésnek a jövőben nagyobb szerepet kell juttatni. Az egyoldalú szemtermelés sebezhetővé teszi a mezőgazdaságot. A kis- és középbirtokban rejlik az a tartalék, amely alkalmat nyújt az állattartás bővítésére. Lásd: Kesztyűs Lajos: A mezőgazdasági termelés átszervezése és a jövedelmezőség számítás. DGL, 1932. 3—4. sz. 1—5. o.

15 A Hajdúmegyei és Debrecen sz. kir. városi Szarvasmarha-tenyésztő Egyesület megalakulása. DGL, 1937. 19—20. sz. 1. o.: Az alakuló ülésre 1937. április 15-én került sor, amely 8 uradalmi és 134 egyéni kisgazdaságot érintett. Az ellenőrzött tehenek létszáma közel 400 db volt. Az egyesületbe belépni szándékozó gazdaságok, kisüzemek vállalták, hogy a meglévő tehénállomány 75%-nak ellenőrzéséhez hozzájárulnak, s ezt évente 5%-kal növelik. A későbbiekben kiderült, hogy ebből nagyon kevés valósult meg.

98