A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 18. 1991 (Debrecen, 1991)

Tanulmányok - Bényei Miklós: Az Alföld című debreceni lap terve 1846-ban

tathatván; a’ vállalkozók oda volnának KKen kegyelmesen utasí tandók: hogy elmelözvén a’ nevelési és mindennemű politikai tárgyakat, a’ tervezett ,Alföld’ czímű lapnak czikket csak a’ műiparra, mezei gazdaságra, és kereskedésre szorítsák, ’s e szerint átdolgozván az érintett lapnak előrajzát, azt további tárgyalás végett, Császári Királyi Fenségednek és a’ főméltóságú Magyar Királyi helytartó tanátsnak mutassák be.”31

Ezzel a lap, illetve a folyamodvány sorsa voltaképpen eldőlt, mégpedig kedvezőtlen irányban, hiszen a bírálók nem javasolták az engedély megadását. A cenzúrahivatal visszariadt a tervezett újság politikai tartalmától és feleslegesnek ítélte az udvar által kizárólagos királyi felségjognak tekintett népnevelés szorgalmazását is; nyilván tájékozódott arról is, hogy Sillye Gábor a reformerek közé tartozik. A vélemény a kormányzat megmerevedő felfogását tükrözte, összhangban állt a centralizációs törekvések megerősödésével, a konzervatív hullám fellendülésével.

Mindazonáltal ez a dokumentum nagyon fontos számunkra, mert Sillye Gábor plánuma és Nánásy Gábor kérvénye nem maradt fenn. Vagyis ez az egyetlen forrás, amely az Alföld elképzelt tartalmáról részletesebb felvilágosítást ad. Eszerint Debrecenben egy országos hírlapot akartak kiadni; olyat, amelyben helyet kaptak volna a helyi hírek is. A leírásból arra lehet következtetni, hogy a korabeli hazai gyakorlathoz próbáltak igazodni: erre vall, hogy külföldi anyagot is közölni óhajtottak, ezenkívül a tudományos és művészeti életről is tudósítani kívánták olvasóikat. Talán nem túlzás feltételezni, hogy a Pesti Hírlap példája lebeghetett Sillye Gábor szemei előtt.

A helytartótanács egyetértett a Könyvbíráló Szék indítványával. Szeptember 22-én kelt annak a feliratnak a fogalmazványa, amelyet a királyhoz intéztek a szóban forgó tárgyban. Ehhez mellékelték a Főhivatal véleményét is, bár a levél szó szerint megismételte az imént idézett okfejtést.32

Az udvart megnyugvással tölthették el a fejlemények. A magyar királyi udvari kancellária 1846. október 22-én tudósította a helytartó- tanácsot az uralkodói határozatról, „miképp a folyamodó mostani kérelme nem telj esi ttetett. Miről is az a maga útján értesítendő, szabadságában állván folyamodónak, a’ nevelési ’s politikai tárgyak mellőztével műipar, gazdaság és kereskedési lap kiadhatása végett az e szerint újólag kidolgozandó előrajz bemutatása mellett új folyamodást tenni.”33 34

A kancellárián ismét fektették az aktát, mert az csak december 1- jén érkezett meg Budára.35 A helytartótanácstól — „a maga útján” — december 15-én küldték el az elutasító királyi választ Debrecen város tanácsának, a már ismert szöveggel és azzal a meghagyással, hogy kézbesítsék azt Nánásy Gábornak.3'’ A kormányszéki leiratot a Városi Tanács 1846. december 23-i ülésén ismertették és apróbb, lényegtelen módosításokkal beiktatták a jegyzőkönyvbe. A végzés mi más lehetett volna: „Tudomásul vétetvén a’ leküldött folyamodvány az illető folya31 MOL C 60. 1846. F. 11. 110.

32 MOL C 60. 1846. F. 11. 110.

33 MOL C 60. 1846. F. 11. 156.

34 MOL C 60. 1846. F. 11. 156.

35 MOL C 60. 1846. F. 11. 156.

81