A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 18. 1991 (Debrecen, 1991)
Tanulmányok - Major Zoltán László: Adatok Debrecen város szegényügyének kérdéséhez a reformkorban
százalék volt. A városlakó nemesek létszáma Debrecenben 1840-ben 794, 1845-ben pedig 630 fő volt. Voltak iparosként beköltözött nemes családok is, a 18—19. század fordulóján 29 ilyen családot lehetett összeszámolni.2' A város népe foglalkozás szerint a következőképpen alakult. 1809-ben kereskedelemmel foglalkozott a lakosság 7 százaléka, iparral 46 százaléka, földműveléssel 47 százaléka. 1848-ban kereskedelemmel a lakosság 12 százaléka foglalkozott, iparral 47 százaléka, földműveléssel 34 százaléka, és egyéb volt 7 százalék.21 22 A polgárság foglalkozási összetétele a következőképpen alakult: 64 százalék iparos, 22 százalék parasztpolgár. A kereskedők számaránya alacsony, 9—10 százalékos.23 Az adminisztratív feladatokat ellátó tisztviselői kart a kezelőszemélyzet egészítette ki. Megfelelő irodai személyzet állt a tanácsnoki kar rendelkezésére. Nagy létszámú választott tisztségviselő és felfogadott alkalmazott csoporttal kell tehát számolnunk. A város egy 1774 évi kimutatás szerint összesen 314 személyt tartott szolgálatában és fizetett rendszeresen. A fizetett alkalmazottak közül természetesen nem volt mindenki tisztviselő vagy hivatalnok, másrészt nehezebb volt az alsóbb besorolású alkalmazottak („subalternus”) helyzete. Még arról is tudunk, hogy 1844-ben fizetés nélküli írnokok is dolgoztak a városnál öten és nagy szegénységükről panaszkodtak.24 Az értelmiség Bényei számításai szerint 1840 körül 550—700 fő körül lehetett, ami az összlakosság 2—2,5 százaléka.25 A belvárosban és a 19. század óta lassanként a külvárosokban is nagyobb számban élő lakók a város társadalmának nemcsak jogilag, de társadalmi és gazdasági tekintetben is legalacsonyabban álló rétegét alkották.2*5 Az újsor volt a munka- nélküli tömegek településbázisa. Főleg alkalmi munkát kereső személyek, vándormunkások és a földbirtokokról eljött zsellérek laktak itt. A vándormozgalom során sokan megtelepedtek a hóstáton és mint napszámosok dolgoztak. De az állandó lakosok egy része is napszámosmunkával tartotta fenn magát. Sokan közülük a mezőgazdaságban végeztek alkalmi vagy állandó munkát. Szólnunk kell a cselédekről is, akiket sokszor ideiglenesen alkalmaztak mezőgazdasági munkára, máskor minden olyan egyént cselédnek neveztek, aki magános személynél vagy közületnél kisegítő szolgálatot teljesített. A cselédeket a gazdaság és háztartás minden ágazatában foglalkoztatták. A cselédtartás a parasztpolgároknál is hasonló mértékű volt, mint a nemeseknél. Korszakunkban sokan a kialakuló kertsé- gekben kezdtek letelepedni, főleg olyanok, akiket a kerttulajdonosok munkára vettek fel. Ezek a nincstelenek közül kerültek ki, akik itt bérmunkával keresték meg kenyerüket.27 A növekvő népesség nemcsak a város belterületén és a hóstátokon helyezkedett el, hanem gyakori volt a tanyákra való kiköltözés. 1833-ban az „erdei tanyákon” 19’9 kunyhóban 797 lakos élt, 1838-ban a szántóföldi 21 Rácz István: Városlakó nemesek az Alföldön. Bp. 1988. 79, 85. old., uő.: A debreceni cívisvagyon. Bp. 1989. 33. old. 22 Balogh István: A cívisek világa. Bp. 1973. 77—78. old. 23 Rácz I.: A debreceni cívisvagyon... i. m. 33. old. 24 Komoróczy György: A reformkori Debrecen ... i. m. 222, 263. old. 25 Debrecen története II. k. i. m. 242. old. 26 Balogh I.: A cívisek világa ... i. m. 77—78. old. 27 Komoróczy Gy.: A reformkori Debrecen... i. m. 66, 181—183. old., Rácz I.: A városlakó nemesek ... i. m. 143. old. 68
