A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 18. 1991 (Debrecen, 1991)

Tanulmányok - Major Zoltán László: Adatok Debrecen város szegényügyének kérdéséhez a reformkorban

gényház és a vakok gondozásának kérdései. Az 1840 körül szerveződő centralisták is felfigyelnek a nyugati kapitalista társadalmak új, nagy szociális problémáira. Haladó szellemű nemesi reformerek azon gondolkodnak, hogy az új polgári rendben miként lehetne a pauperizálódást elkerülni, amely a tömegek nyomorát előidézi.8 Ebben az összefüggésben említendő Eötvös József „A nyomor és óvszerei” 1847-es tanulmányának nyomasztó társadalomrajza.9

Debrecen polgárainak áldozatkészségét, mely a nyomorgókról való gondoskodásban is megnyilvánult, aligha fogalmazta meg szebben bárki, mint Zoltai Lajos.10 11 Viszonylag késői adataink vannak arról, hogy az egyház mikor szervezte meg a szegény- és beteggondozást a városban. Boncz László debreceni polgár 1529-ben megalapította a belső Ispotályt, ezt a több évszázados szegénygondozási intézményt. Már 1533 körül a város árkán kívül egy külső Ispotály is létesült. Báthory Kristóf erdélyi fejedelem 1578. október 17-én a Csapó utcában fekvő telkét a városnak adományozta, melyen kóroda is volt.11 A járványok sorozatából kiemelkedett az 1621. évi dögvész és éhínség, amely 2000 ember halálát okozta. A tiszti orvosokat már 1714-ben utasítással látta el a város. Egy 1768. évi utasításban az is szerepel, hogy ,,a szegényeket és szűkölködőket — ilyenek itt nagy számban vannak — akik csak csekély honoráriumot tudnak felajánlani, vagy éppen semmit, mert nem fizetőképesek, ingyen és készségesen támogassák nemcsak azzal, hogy gyógyszert rendelnek nekik, hanem szükség esetére látogassák meg és vizsgálják is meg őket.”12 Könyörületes végrendelkezők az ispotály és az utcánként nyomorgók számára külön adományokat tettek, még olyan is akadt, aki a rabok sorsán igyekezett enyhíteni. Sokan segítették a betegeket és támogatták a kórházakat. A betegségek sora közül különösen nagy pusztítást okozott az 1739—40. évi járvány és korszakunkban az 1831-es kolerajárvány.13 Koldusok, hajléktalanok és a szegényházak segélyezésére alapítványok is jöttek létre.14

A 19. század első felében a város társadalmában egyre jobban megmutatkoztak az elszegényedés tünetei.15 Ilyen jelenség volt az újsori lakosság elégedetlenkedése nehéz társadalmi és gazdasági helyzetével. Ezek az emberek panaszok tömegével tárták fel nyomorúságos életkörülményeiket a város vezetése előtt.16 Régebbi és újabb szakmunkák érintőle8 Kosáry Domokos: Űjjáépítés és polgárosodás 1711—1867. Magyarok Európában III. Bp. 1990. 279, 300, 310. old.

9 Fenyő István: Eötvös József, a szónok. In: Eötvös József művei. Arcképek és programok. Bp. 1975. 33. old.

10 Zoltai Lajos: A régi Debrecen vallásos buzgósága és áldozatkészsége. In: HBMLÉ. XVII. (Szerk.: Gazdag István) Debrecen, 1990. 161. old.

11 Debrecen története I. k. (Szerk.: Szendrey István) Debrecen, 1984. 496. old., Mervó Z.-né: Debrecen város egészségügye ... i. m. 109. old.

12 Mervó Z.-né: i. m. uo. 111. old.

13 Zoltai L.: A régi Debrecen ... i. m. 164—165. old. Mervó Z.né: Debrecen város egészségügye... i. m. 112—113. old.

14 Gazdag István: Debreceni alapítványok az első világháború előtt. HBMLÉ. XIV. (Szerk.: Gazdag István) Debrecen, 1987. 81. old.

15 Debrecen története II. k. (Szerk.: Rácz István) Debrecen, 1981. 339. old.

16 Uo. 238. old.

66