A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 18. 1991 (Debrecen, 1991)

Tanulmányok - Sipos Sándor: Az iskoláztatás helyzete a XVIII-XIX. századi debreceni Sipos családban

Sípos Mihály marhakupec és Szabó Erzsébet 4 fia közül kettő (János és István) a középiskoláig eljutott, míg a harmadik (András) az elemibe járt. (Mihály fiuk akkor volt iskoláskorú, amikorról a névsorok nem maradtak fenn.)37 Ez a Sípos Mihály egyébként szintén cívis volt. A minden valószínűség szerint vidékről beköltöző Sípos István cívis (foglalkozása földműves, felesége Sass Zsuzsanna) két gyermeke, István és Bálint szerepel a névsorokban (rajtuk kívül két leánya nőtt fel). A fiuk közül István (cívis, földműves, felesége Lőrinczi Zsuzsanna) gyermekei közül 5 fiú: István, János, András, Sándor, Bálint és egy leány (Eszter) biztosan tanult. Közülük János a főiskolát is elvégezte. Csupán Zsuzsanna nevű gyermekéről nem tudjuk, járt-e iskolába, de ő olyan időszakban volt iskoláskorú, amelyről az iskolai okiratok hiányoznak.38 Szintén általánosnak tűnik a gyermekek taníttatása Sípos Bálint családjában (cívis, szekeres, felesége Geréb Mária). 5 gyermekük közül néggyel találkozhatunk az iskolások között. Mivel az Ispotály közelében laktak, gyermekeik közül kettő is az Ispotályban járt elemibe. (Valószínűleg ide járhatott az ötödik gyermek is, hiszen az Ispotályból is csak néhány év adatával rendelkezünk.) János nevű fiuk az Ispotályból indulva elvégezte a középiskolát, s 1865-ben már a főiskola diákja.39

A példák egyértelműen mutatják, hogy a cívisek körében a magasabb műveltség megszerzése iránti igény igen erősen élt. Ezt bizonyítják azok a végrendeletek is, melyekben a kultúra támogatására tettek adományokat a végrendelkezők. Ilyen volt a már idézett két végrendelet (Sípos Mihály, Sípos Györgyné), de hasonló szellemű végrendeletekkel találkozhatunk abban az esetben is, mikor a végrendelkezőnek nem voltak gyermekei. Ilyen például Sípos János 1838-ban kelt végrendelete.40 Cívis Sípos János földművesként adózott, de az 1810-es évektől kölcsönügyletekkel alapozta meg vagyonát.41 Végrendeletében, miután ingó és ingatlan vagyonát, valamint 1200 Wfr (váltóforint) készpénzt saját és felesége rokonai felosztotta, a továbbiakban így rendelkezik:

„3szor a Református Ispotálybeli szegények számára annak pénztárjába 200 Wfr

„4szer az utcánként nyomorgó szegények számára 200 Wfr

,,5ször a Debreceni Református Collegiumban és a 10 leány oskolában tanuló árva gyermekek részére külön-külön 200 Wfr ed- gyütt 400 Wfr.

Az ezen felül maradandó Vagyonát a Debreceni Reformata Szent Ecclésiának... hagyja.” Hasonló szellemű cívis Sípos István 1814-ben

37 TtREL II. 7—e. 2—6. k.

08 Uo. II. 7—e. 6—10. k. — Uo. fi. 9. 4—10. k. — Uo. II. 7—e. 22—30. k. — Uo. II. 1—e. 50—52. k. — I. 99—e. 4. d. 14. p.

39 Uo. I. 99—e. 4. d. 14. p. — Uo. II. 9. 3. k. és 6—8. k. — Uo. II. 7—e. 28—30. k. — Uo. II. 1—e. 51—52. k.

40 HBML. IV. A. 1011/z. 1962. sz.

41 Uo. IV. A. 1011/k. 87/1821, 249/1823, 252/1823, 74/1824, 498/1824, 516/1824, 182/1825, 418/1833, 576/1833, 67/1842. — Uo. IV. A. 1011/bb. 9. k. 480. 562. sz. 10. k. 361. sz. 11. k. 196, 198, 199, 503, 519. sz. 12. k. 346. sz. 13. k. 146, 553. sz. 17. k. 164. sz.

61