A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 18. 1991 (Debrecen, 1991)

Tanulmányok - Sipos Sándor: Az iskoláztatás helyzete a XVIII-XIX. századi debreceni Sipos családban

(1850-től Endre néven szerepel) 1832-ben született. Apja az előzőekben megismert Sípos Mihály prókátor, anyja Farkas Terézia. 1 éves, amikor apja meghalt. Az elemi iskolások között nem szerepel, az 1839/40-es tanév II. félévétől járt a gimnáziumba. Anyja az előző évben ment férjhez Végh Mihály mérnökhöz. 1845-ben megkezdte a főiskolát, de 1848-ban félbehagyta, beállt tüzérnek. 1850-től ismét főiskolás, előbb a bölcsészetet, majd a jogot végezte el.28 Sípos József 1839-ben született. Apja Sípos István cívis, gubacsapó, anyja Szatmári Zsuzsanna. 1858/59- ben a tanítóképzőbe járt, de abbahagyta. Ezután 1862-től 1864-ig bölcsészetet tanult, de ezt sem fejezte be. 1866-ban városi írnokként dolgozott.29 Az ő testvére Sípos Gergely, aki 1842-ben született, 1862 és 1865 között a főiskolán hittant tanult, 1865-től a Kollégium fiú elemijében tanító. (Egyébként a család 3 nemzedéke volt debreceni cívis. I. Gergely örlős 1774-ben, II. Gergely gubacsapó 1787-ben és István 1835- ben kapott polgárjogot.)30 Az 1845-ben született Sípos János Sípos István cívis földműves és Lőrinczi Zsuzsanna fia 1867-ben fejezte be bölcsészeti tanulmányait. Az ő öccse az a Sípos Sándor, aki 1869-ben fejezte be a gimnáziumot. (Az apjuk 2 évig járt középiskolába.)31 Időben az utolsó főiskolás Sípos János, Sípos Bálint cívis szekeres és Geréb Mária gyermeke, 1845-ben született.32

A középiskolába járó 25 fő közül 16-an vannak, akiknek legalább egy közeli rokonuk szintén eljutott a középiskolába. Vagyis az esetek többségében (59,25 százalék) a magasabb iskolázottság megszerzése családi hagyományként jelentkezik. Az sem lehet véletlen, hogy lényegében minden esetben cívis családokról van szó. Ilyen szempontból kiemelkedik a Derecskéről származó Sípos Mihály családja, ő 1736-ban helybeli lakosként nősült Debrecenben, 1774-ben lett debreceni polgár, ugyanakkor a családban élt a nemesi származás hagyománya is. Végrendeletében fiait az eklézsia, az ispotálybeli szegények és az utcánként nyomorgó szegények számára történő fizetésre kötelezi.33 Egyik gyermekének özvegye pedig fiait az eklézsia, a Kollégium és az Ispotály számára történő fizetésre kéri.34 A család 4 egymást követő nemzedéke rendelkezett polgárjoggal, állítólagos nemesi címükért pereskedtek, s bár egyesek társadalmilag lefelé csúsztak, de az iskoláztatásról nem mondtak le.35 A következőkben tekintsük át a család leszármazási rendjének vázlatát! Nagybetűvel szedve azoknak a nevét találjuk, akik megtalálhatóak valamelyik iskola (elemi, közép- vagy főiskola) névsorában.

28 TtREL. I. 99—a. 14. k. 1832. jan. 20. — Uo. II. 7—e. 18—20. k. — Uo. II. 1—e. 36—41. k. — HBML. IV. A. 1011/u. 2.

29 TtREL. II. 7—e. 20—27. k. — Uo. II. 1—e. 46. és 48. k. — Uo. I. 99—a. 144. k. 1866. nov. 24.

30 Uo. II. 7—e. 23—29. k. — Uo. II. 1—e. 48—50. k. — Uo. II. 9. 10. k. — Uo. I. 99—i. 56. d. — HBML. IV. A. 1011/s. 1. k. 311. old., 2. k. 89. és 211. old.

31 TtREL II. 7—e. 21—29. k. — Uo. II. 1—e. 50—52. k.

82 Uo. II. 1—e. 51—52. k.

33 HBML IV. A. 1011/z. 594. sz.

34 Uo. IV. A. 1011/z. 1357. sz.

35 Uo. IV. A. 1011/s. 1. k. 259. old. 2. k. 60, 209, 242. old. — Uo. IV. A. 1011/k. 14/1818. és 313/1820.

59