A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 18. 1991 (Debrecen, 1991)

Tanulmányok - Sipos Sándor: Az iskoláztatás helyzete a XVIII-XIX. századi debreceni Sipos családban

kólára, majd szoboszlai tanítóskodás után 1792-ben folytatta tanulmányait. Ezt követően a környéken (Hajdúbagos, Esztár, Hosszúpályi) volt tanító.21 Hogy ki volt ez a Sípos Bálint, nem tudjuk. Elképzelhető, hogy Sípos György és Nagy Kata 1768-ban született fiáról van szó. Mellette szól az életkora (22 éves), valamint az, hogy ebből a családból nem sokkal később a középiskolában ketten is tanultak, s közülük az egyik a főiskolát is elvégezte (Sípos Mihály). Ugyanakkor semmi sem magyarázza, hogy miért járt volna Böszörményben iskolába, mikor a szülők Debrecenben laktak. Elképzelhető az is, hogy a nevezett Sípos Bálint Sípos Ferenc és Nagy Anna 1773-ban született fiával azonos:21 Sípos Ferenc 1788 körül halt meg, korábban csapiárosként dolgozott a város határában található kocsmákban. Esetleg ezért kerülhetett a fia a böszörményi iskolába. De a legnagyobb valószínűsége annak van, hogy nem Debrecenben született gyermekről van szó, csak a szülők már 1790- ben itt laktak.

Mivel a további 7 főiskolás mindegyike a debreceni középiskolából került ki, a következőkben először a debreceni iskolások általános adatait tekintjük át. A Kollégium elemi iskolájában 1797 és 1867 között 103 Sípos nevű fiú tanult. További 6 fiúról tudunk, aki az Ispotálybeli, s 1 főről, aki a Csapó utcai külsővárosi iskolába járt. Közöttük van az 5 vidéki gyermek, így az iskolába járó helybeliek száma 105 fő. (Ezen kívül van egy gyermek, aki az elemi iskolások között nem, de a középiskolások közt szerepel, tehát az elemit elvégezte — vagy magántanulóként, vagy a nagyszülőknél, vidéken.) Sok-e ez a szám, vagy kevés? A kérdés megválaszolásánál abból kell kiindulnunk, hogy menynyi lehetett az adott időszakban az iskoláskorú gyermekek száma. Erre azonban csak hozzávetőlegesen tudunk válaszolni. A keresztelési anyakönyvekből ugyan megtudhatjuk a születések számát, de az anyakönyvek vizsgálata, más adatokkal való összehasonlítása alapján megállapítható, hogy a kereszteltek egy része nem szerepel az anyakönyvben. A gyermekek egy része még 6 éves kora előtt meghalt, így az iskolába nem juthatott el. Ezeket elméletileg a halotti anyakönyv tartalmazza, de sok esetben az adatok pontatlansága következtében nem lehet a megszületett és a meghalt gyermek azonosságát megállapítani. Amint a keresztelési anyakönyvek, úgy a halotti anyakönyvek vezetése is esetenként hiányos.22 Ezen kívül számításba kell azt is venni, hogy az anyakönyvben nem szerepelnek a vidéken született és a vidéken meghalt gyermekek. Korszakunkban jelentős volt a vidékről beköltözők száma. Az ő gyermekeik a debreceni keresztelési anyakönyvben természe- esen nem szerepelnek, de sok esetben az iskolások között találkozhatunk velük. Számításunk tehát csak hozzávetőleges, de valószínűleg kötésén nem szerepelnek, de sok esetben az iskolások között találkozha- ben nagyrészt közömbösíthetik egymást.

21 Uo. II. 28—a. 2. k. 360. 378. old. — Uo. II. 1—e. 1. k. 528. old.

22 Sipos Sándor: A debreceni anyakönyvek. HBMLÉ. XVII (1990), Debrecen. .152—3. old. — Uő.: Polgárosodási folyamatok egy debreceni családban (1703—1867). HBMLÉ. XVI (1989), Debrecen. 37. old. — Kováts Zoltán: Az egyházi anyakönyvek forrásértékéről. In: Parasztság és magyarság (szerk.: Rácz István) Debrecen, 1989, 67—78. old.

56