A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 18. 1991 (Debrecen, 1991)
Tanulmányok - Takács József: Toronyórakészítők és -kezelők Debrecenben 1770-1830
1853. március 8-án halt meg, 68 éves korában.92 93 A Kistemplom toronyórájának „igazításait csak 1853 januárjában vette át tőle fia, Trakk József.93 Az eddigieket röviden összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a toronyórákat készítő, kezelő és javító mesterek 1770—1830 között Debrecenben helybeli órások, lakatosok, akik az ország más vidékeiről, illetve külföldről betelepült személyek (vagy azok leszármazottjai) voltak. Többségük német származású és katolikus, egymáshoz fűződő kiterjedt rokoni kapcsolatokkal. Az iparűzés mellett földműveléssel, állattartással, gazdálkodással is foglalkoztak, többnyire csak háznépük ellátása céljából, de kivételesen azon felüli mértékben is. Néhány családnál a mesterség több generáción át folytatódott, és órás, lakatos dinasztiák alakultak ki (pl.: Aszalai, Bauer, Trakk). Tevékenységük során mesterségük határterületére eső munkákat is végeztek: horopeusok. lakatosok vállalkoztak toronyórák kezelésére, sőt készítésére, s horoló- gusok műhelyéből kisórák kerültek ki. A városi órás feladatkörét halálukig — de legalábbis amíg egészségük engedte — ellátták, ezért e hivatal viselői csak ritkán cserélődtek. Az egykor Debrecenben honos mesterségek közül aligha van még egy, amelynek története országosan is oly kevéssé feltárt lenne, mint az órásiparé. Ha e tanulmány nyomán kevesebb lesz az ismeretlenség fehér foltja, munkám nem volt hiábavaló. THE MAKERS AND WINDERS OF CHURCH CLOKS IN DEBRECEN 1770—1830 József Takács The present paper describes the lives of the clockmakers in Debrecen who worked, at least partly, between 1770 and 1830 and were engaged in making, winding and repairing church clocks. The number of clockmakers in Debrecen — owing to immigration — began to increase at the end of the 18th century and in 1828 besides Kassa and Temesvár it was this town that had the most of them among the royal free boroughs east of the Danube. Most of the clockmakers were of German origin and Catholic and they had strong family connections among themselves. In the case of some families the trade was carried on for generations and whole dynasties of clockmakers and locksmiths were formed (e.g. Aszalai, Bauer, Trakk). They undertook works that were only at the borderland of their trade. To local and rural orders they prepared church cloks for Protestant churches and for a very reasonable or token payment sometimes even in kind they kept looking after them. They performed the duties of the town clockmaker till their death — or at least till their health made it prossible for them — thus the beares of this office Were seldom changed. In the period under survey three Reformed churches had clocks in Debrecen. Two of them were the works of local masters. 92 SZA. Lvt. Ht. Ak. III. köt. 215. 93 HBML. IV. B. 1112/a. Lib. 31. 326. 50
