A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 18. 1991 (Debrecen, 1991)

Tanulmányok - Takács József: Toronyórakészítők és -kezelők Debrecenben 1770-1830

záértés) nélkül — az anyagbeszerzést. Kábái csak október 12-én kelt út­ra Pérbe, hogy a helyszíni munkálatokat megkezdje. Az órát és a szer­számokat már korábban elszállították. Tevékenysége itt sem volt zava­roktól mentes, mert munkáját nem hangolták össze a toronyban dolgozó egyéb iparosokéval, s ráadásul a szállásán szabadon hagyott szerszá­mait sem tudhatta biztonságban. Ilyen körülmények között — a hosz- szú kényszerű várakozásokat is beszámítva — Kábái 96 napot töltött Pérben. Miután végre az óra felkerült a toronyba, 1793. május 18-án a péri eklézsia gyűlést tartott a pénzügyi elszámolásról, tételesen kimu­tatva addig felmerült költségeit. Röviddel ezután Kábái írásban adta meg ellenvetéseit, amelyet a május 26-i gyűlés tűzött napirendjére.37 Ezen olyan döntés született, hogy Kabarnak a teljes összeg kifizetése iránti igényét elutasítják, és csak egy jelentősen csökkentett summát hajlandók elfogadni. Kábái nem nyugodva bele a határozatba július, augusztus táján Közép-Szolnok vármegye alispánjához fordult a felme­rült elszámolási vita ügyében, pártatlan szakértők kiküldését kérve. Tudjuk, hogy Bölönyi József alispán eleget tett a kérésnek, de a vizs­gálat kimeneteléről nem maradtak fenn iratok. Az 1799/1800. évi classificatio tanúsága szerint Kábái Mihály cé­hen kívüli órás, lakatos mester a 3. adóosztályba volt besorolva.38 39 Ek­kor még a Varga utca 58. számú házban találjuk, ahonnan később a Péterfia utcára költözött. Családja bizonyára nem volt. Egy Szűts Sá­ra nevű fogadott leányáról tudunk, akit — annak csecsemő kora óta — maga nevelt. 1809. augusztus 10-én kelt végrendeletében93 ezt a kislányt jelölte meg örököséül, s házbeli ingóságait, szerszámait, óráit, ruhaneműit rá hagyományozta A testamentumban ingatlanokról nin­csen említés, jó okunk van azt feltételezni, hogy azért, mert akkor már nem is voltak. Kábái valószínűleg elszegényedett. Halálának okául az 1815. április 2-i dátumhoz azt jegyezték be a református egyház anya­könyvébe, hogy „sinlődés”.40 65 éves korában érte a halál. „Ingyen te­meti etett’. Az 1800-as évek táján a katolikus vallású órásmesterek kerültek számbeli fölénybe Debrecenben, s Pápai József halála után évtizedekig nem akadt protestáns a városban működő órások között. Ezeket az ipa­rosokat a hit- és foglalkozásbeli azonosságon kívül rokoni szálak is kö­tötték egymáshoz, olyannyira, hogy a 19. század első felében a város valamennyi katolikus órása két nagy órásdinasztiához: a Bauer és Trakk családhoz kapcsolódott. A debreceni Bauer dinasztia alapítója Bauer József évszázados órás- hagyományokkal bíró városból, az „Impériumbeli” Augsburgból vándo­rolt be Debrecenbe az 1760-as években. Nős emberként érkezhetett ide, legalábbis erre enged következtetni az a tény, hogy a Kauffer Klárával való házasságkötésének nem található nyoma a plébánia legrégibb anya­37 A toronyóra készítéssel és a pénzügyi elszámolással kapcsolatos eseményeket a május 18-i és 26-i gyűlés fennmaradt jegyzőkönyvei (HBML. IV. A. 1018. g. 17. cs. 1. No. 20. és No. 22.), valamint Kábái 12 és fél ív (!) terjedelmű, önigazoló fogalmazványa (HBML. IV. A. 1018. g. 17. cs. 1. No. 57.) alapján rekonstruáltuk. 38 HBML. IV. A. 1012/f. 6. doboz. 1799/1800. 39 HBML. IV. A. 1011/z. 6. doboz. No. 1445. 40 Ht. Ak. 1801—1815. TtREL. I. 99—a. Lib. 87. 588. 43

Next

/
Thumbnails
Contents