A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 18. 1991 (Debrecen, 1991)

Tanulmányok - Takács József: Toronyórakészítők és -kezelők Debrecenben 1770-1830

az 1770—1830 közti időben csak református templomoknak volt toronyórája Debrecenben: a Kistemplomnak, az ispotályi templomnak és az András templomnak, illetve az ennek helyén megépült Nagytemplomnak. A város környékén levő helységek református templomainak tornyán csak a protestáns templom- és toronyépítéseket országosan korlátozó intézkedések fokozatos háttérbe szorulása, majd megszűnése (1781, 1786, 1790) után kerülhetett sor órák létesítésére. A kivitelezéseket főleg debreceni és nagyváradi mesterek végezték, bizonyára nagyobb számban, mint ahogy azt jelenlegi ismereteink látni engedik. Az 1770- től 1830-ig terjedő időszak — különösen annak első négy évtizede — a magyarországi toronyóra-építés virágkora volt.2 Jelen tanulmányban azoknak a debreceni órásoknak az életpályáját tekintjük át, akiknek működési ideje — legalább részben — ezen időhatárok közé esett, és toronyórák készítésével, kezelésével, javításával foglalkoztak.

1730-tól mintegy 60 éven át az Abaúj vármegyei Aszalóról származó Aszalai nevű lakatos-órás dinasztia tagjai kezelték a debreceni toronyórákat. Aszalai János „óra igazító”-tól fia, István vette át a feladatkört. 1772/73-ban nevezik őt először így: „Órása (a) N(emes) Város(nak)”.3 1770/71-től a Hatvan utca 237. szám alatti házban lakott, egy — debreceni viszonylatban kicsinek mondható — 140 négyszögöles telken.4 Amikor a gr. Forgách Miklós vezette comissio 1774 tavaszán megkezdte a város határában levő pusztarészek felosztását, Aszalai István — beltelke arányában — 140/8X300: azaz 5250 négyszögöl ház utáni földet kapott. Ingatlanjai a későbbiekben nem gyarapodtak.

Egyetlen általa készített toronyóráról van tudomásunk, melynek kivitelezésére a Bihari református egyházmegyéhez tartozó Biharpüs- pöki (ma Episcopia Bihorului, Románia) egyházközség megbízásából került sor 1765-ben. „Készíttetett a csengettyűs, csupán órát ütő óra Aszalai István és József, debreceni órás mesterek által 297 Vonás írért.”5 A megbízás teljesítésében a mester József nevű fia is közreműködött, aki később elkerült az atyai háztól és csak 1779/80-ban tért oda visz- sza.6 Aszalai István 1787. augusztus 5-én — 67 éves korában — bekövetkezett haláláig7 viselte gondját a debreceni toronyóráknak. Ezt a tevé2 Lásd részletesebben: Takács József: Templomtoronyórák Magyarországon a török kiűzésétől a reformkorig. In: „Az egyházak a változó világban” című megjelenés alatt álló tanulmánykötetben.

3 HBML. IV. A. 1013/c. Lib. 18. Az Aszalai Istvánra vonatkozó adatok — itt és a továbbiakban — a Hatvan utca No. 237. alatt találhatók. Városi órásként való alkalmazásának évét pontosan nem tudtuk megállapítani, mert az erre vonatkozó forrás — Debrecen város házipénztári iratanyaga — 1768-1797 közötti évekből nem maradt fenn.

4 Vö.: Debrecen története 1693—1849. 2. köt. Szerk.: Rácz István (Debrecen, 1981) 288. — A telek nagyságát az 1774/75. évi hadiadó kivetésben említik először: HBML. IV. A. 1013/c. Lib. 20.

5 Emlékirat a püspöki ref. egyházról, összve szedte és összve állította: Pap Károly. 1863. (Kézirat.) 434. TtREL. I. 8. c. 7. doboz. — Az óracsináltatás évét a mester nevének említése nélkül — a Bihari ref. egyházmegye egyházközségi javainak 1809. évi conscriptiója is megerősíti. (TtREL. I. 1. s. Lib. 2. fasc. Püspöki.), nyilvánvalóan mindkettő az akkor még hozzáférhető eredeti dokumentum (ok) ból merítette adatát.

6 HBML. IV. A. 1013/c. Lib. 24.

7 Ht. Ak. 1766—1789 TtREL. I. 99—a. Lib. 85. 587.

38