A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 18. 1991 (Debrecen, 1991)

Tanulmányok - Gecsényi Lajos: Kelet-magyarországi kereskedők a nyugati távolsági kereskedelemben 1546-ban

tották lakóhelyükre. A már többször említett Vas Antal, Fehér-Weiss Bálint, Ember Tamás és Bakoczy Péter bizonyára mint legtekintélyesebb kereskedők 1548 szeptemberében városaik kereskedőpolgárai nevében tiltakoztak az 1544-ben biztonsági okoból életbe léptetett, a bécsi árubehozatalt megnehezítő kamarai intézkedések (pl. a kötelező tolmács-fogadás, a városbani éjszakai szállásvétel megtiltása) fenntartása ellen.11 A váradi Nótárius Jánosról, a debreceni Sákvari Péterről, a gyulai Tóth Bálintról viszont konkrétan is tudjuk, hogy 1546—1548 között százas csordákban hajtottak fel marhát az ausztriai piacokra. Nótárius és Tóth szereplői voltak a bécsi piacfelügyelő és társai korrupciós ügyének, ahol Nótáriusról kiderült, hogy török szőnyeget, pénzt adott a megvesztegetett hivatalnokoknak,11 12 Sákvárit viszont 1548 késő őszén Pollak Péter nevű társával a magyaróvári vár közelében tartóztatták fel csempészés gyanúja miatt 70 hízott marhával. Miután az állatokat nem tudták Ausztriában értékesíteni, teleltetésre a Győrtől keletre fekvő legelőkre akarták visszahajtani.13

A Bécs és az alföldi városok között működő kereskedőket példázza Bornemissza Tamás volt budai polgár, ismert kereskedő, (a zurányi harmincadj egyzékben Garai Demeter megbízottja), aki sógorával Michael Weiss bécsi polgárral dolgozott együtt. Panaszos beadványuk 1549-ben több ízben foglalkoztatta a kamarai hatóságokat. 1548 tavaszán ugyanis Győr és Fehérvár között a törökök kirabolták őket s áruikat a budai és fehérvári török parancsnokoktól hasztalan próbálták meg visszaszerezni. Nagy kárt szenvedtek a debreceni tűzvész alkalmával is, amikor ottani házuk leégett. Néhány hónappal később Debrecenből visszatérőben Mikebudánál ütöttek rajtuk rablók s vették el mindenüket. Helyzetüket stabilizálandó két bécsi kereskedőtől posztót és más árucikkeket vásároltak hitelbe, amit Váradon és Erdélyben értékesítettek majd szarvas- marhát hajtottak fel Bécsbe. A közel 700 állatot a fertőzugi legelőkön hagyták és kisebb csordákban hozták fel a bécsi piacra. Miután kiderült, hogy a bécsi polgárokra ekkor még érvényes tilalom ellenére személyesen jártak lenn az Alföldön vásárolni a piacfelügyelő lefoglaltatta a jószágokat. Hosszú huzavona után a bécsi városi tanács támogatásával sikerült csupán az árestáltatott állatokat felszabadítani.14

A kör tehát bezárult. Az ország központi városainak szerepét, addig is meglévő adottságaik kihasználásával az oda települő kereskedőpolgárok segítségével az Alföld keleti peremén fekvő Várad, Debrecen vették át. Kapcsolatuk egyelőre töretlenül és közvetlenül, bár mind több nehézség közepette folytatódott az osztrák fővárossal, azon keresztül a távolabbi Európával.

11 Ld. Geschichte der Stadt Wien Red. Anton Mayer Wien, 1911. 532—534. o. Az idézett folyamodvány Qellen zur Geschichte der Stadt Wien I. Abt. II. Bd. Wien, 1896. No. 1416.

12 ÖStA HKA Niederösterreichische Kammerakten RN 17. 1549 825—880. fol.

13 Uo. Ungarn RN. 2. 1549 165—175 fol.

14 Uo. Niederösterreichische Kammerakten RN 17. 549 373—378. fol. és Hoffinanz Ungarn RN 2. 1549 153—196. fol. Bornemisszát, mint Szlavóniából Budára költözött kereskedőt említi Kubinyi András is: i. m. 216—218. old.

33