A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 18. 1991 (Debrecen, 1991)
Tanulmányok - Gecsényi Lajos: Kelet-magyarországi kereskedők a nyugati távolsági kereskedelemben 1546-ban
molitató magyar kereskedők valamennyi árujukat valóban behozták az országba. Ebben az esetben viszont, mint látni fogjuk, a magyar harmin- cadokon adott évben és adott helyen megvámolt áruk többszöröse került importálásra. Vizsgálatunk során a felsorolt négy jegyzékben a kelet-magyarországi (azaz a Tiszától keletre fekvő) települések lakosainak előfordulását néztük. Itteni kereskedők döntő számban a zurányi listán fordulnak elő, ezért ez volt az áttekintés alapja. A pozsonyi és nezsideri jegyzékekben felbukkanó tiszántúliakat ide soroltuk. (Nezsiderben 2 váradi, 3 esetben, 2 debreceni 2 esetben, Pozsonyban 3 váradi 2 alkalommal, 1 debreceni 1 ízben haladt át.) Az a jelenség egyébként, hogy a legtöbb kelet-magyarországi importőr a zurányi harmincadon haladt át megfelel az 1542-es harmincadnaplókból feltáruló képnek, mely szerint Zurány elsősorban behozatali, Nezsider inkább kiviteli vámhelyként jellemezhető. Ezen felül Sopron vagy Pozsony felé utazni a tiszántúliaknak mindenképpen kitérő volt és Sopront egyáltalán nem (ott a helyieken kívül szombathelyiek és pápaiak fordultak elő), Pozsonyt pedig csak elvétve (a helyiek és a nagyszombatiak mellett) használták. A zurányi jegyzékben 78 vámolási esetet jegyeztek fel, amelyek során 48 személy fordult elő: Váradról 23 (41 alkalommal), Debrecenből 12 (13 alkalommal), Gyuláról 2 fő (2 alkalommal). A többiek Keviből (3-3), Bécsből (3—5), Pápáról (2—4), Tolnáról (1—2), Pozsonyból (1—1) és a Nógrád megyei Rap nevű helyről (1—1) érkeztek. A valamennyiük által — megállapíthatóan azonos vámtételek mellett — Bécsben fizetett összeg 3263 fi 52 dénár, a Zurányban fizetett vám 1291 fi 56 dénár, a bécsi összegnek mindössze 40 százaléka. A zurányi bevétel mellé érdemes odatenni az 1542. évi itteni teljes behozatali vám 205 fi 49 dénárját, ami a két esztendő közötti hatszoros különbséget jelzi. A teljes vámbevételből a váradiak Bécsben 2424 fi 74 dénárral (74,28 százalék), Zurányban 943 fi 69 dénárral (73,07 százalék), a debreceniek Bécsben 561 fi 81 dénárral (17,21 százalék), Zurányban 208 fi 65 dénárral (16,15 százalék) részesedtek. A váradi lakóhelyű kereskedők kereskedelmi fölénye nyomasztó még akkor is, ha eseti vizsgálatról van szó és a lakóhelyi adatok bizonytalanságáról még szólunk. Érthető ily módon, hogy a váradiak azok, akik a leggyakrabban fordultak meg a császárvárosban, bár nemegyszer csak a segédeiktől képviseltetvén ma- magukat. Fehér-Weiss Bálint (és segédje Kádas Illés) 5, Szőcs Benedek és Eisen Wolf (vagy segédje Mildt András) 4—4, Vass Antal, Bódog Gábor, Balázs deák 3—3, Bódog János, Eszéki Bertalan, Ember Tamás 2—2 esetben haladtak át 1546-ban a bécsi és zurányi vámokon. A bécsiként jegyzett Wülfing Sebastian segédje, Hann Wolf váradi lakos két ízben vámoltatott. A debreceniek közül Bakoczy Péter 4, Sárkány Péter 3, a bécsi Schiller Hans segédje debreceni Feli Lőrinc 4 alkalommal fordult elő.5 A kedvelt társasági formát (több kereskedő közös vállalkozását) négyszer lehet tetten érni, amikoris 4 váradi és 2 debreceni kereskedő 5 A nevek azonosítását a német, ill. magyar nyelvben egymásnak megfelelő hangok átírásával, az 1546. decemberi zurányi latin nyelvű jegyzék névsorának fel- használásával végeztük el. A Bódog fivérek „Wodoc”, „Wodog” formában, Bakoczy „Wackertzy”, „Wakertzy” formában szerepelnek. 27