A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 18. 1991 (Debrecen, 1991)
Tanulmányok - Gecsényi Lajos: Kelet-magyarországi kereskedők a nyugati távolsági kereskedelemben 1546-ban
KELET-MAGYARORSZÁGI KERESKEDŐK A NYUGATI TÁVOLSÁGI KERESKEDELEMBEN 1546-BAN Gecsényi Lajos Az 1540-es évtized a magyarországi kereskedelem kapcsolatrendszerének külső körülményektől befolyásolt átalakulásának kezdete. Nyugati export-import viszonyait az 1542. évi harmincadnaplók egy igen jelentős csoportjának értékelése alapján Ember Győző professzor dolgozta fel s tette közzé.1 Igen sokrétűen hasznosított adatai kiterjedt információikat adnak a harmincadhelyek rendszeréről, forgalmáról éppúgy, mint az áruforgalom összetételéről, nagyságrendjéről, a kereskedők lakóhelyi megoszlásáról, részesedésükről az áruforgalomban. A hatalmas monográfia szakmai alapja a harmincadnaplók adatainak megbízhatóságára épül, azaz annak feltételezésére, hogy a hivatalos vámszedő helyeken valamennyi kereskedő áthaladt, áruját bemutatta, elvámoltatta. Ez általánosságban feltétlenül igaz és helytálló, de természetesen nem zárja ki az eltérő eseteket sem. A vámokat elkerülő, a csempészutakon haladó vagy éppen a vámosokat megvesztegető kereskedők számáról a források alapján lehetetlen becslést készíteni, neveik csupán alkalmilag bukkannak fel az iratokban. Ámde tény, hogy léteztek és ténykedéseik akár éveken át tarthattak, miként azt egy 1549-ben folytatott korrupciós vizsgálat anyaga is igazolja. Lasla von Edlesperg bécsi piacfelügyelőt (Hand- graf) és beosztottait a magyar kereskedők rendszeresen korrumpálták ajándékokkal és pénzzel, s ők ennek fejében szemet hunytak többek között afelett, hogy egyazon harmincad cédulával egy-egy kereskedő három-négy alkalommal is szarvasmarhát hajtott fel a bécsi piacra. A kamarai vizsgálat során több évre visszamenőleg 16 magyar kereskedő neve került megvesztegetőként napvilágra, közöttük olyan ismerteké, mint az ekkor gyulai lakosként jelölt Thököly Sebestyén, a pozsonyi Tarczi Albert, a nagyszombati Sánta Ambrus. Thökölyt le is tartóztatták, de * Közleményem közreadásánál két köszönetét kell kifejezésre juttatnom. Mindenekelőtt dr. Christiane Thomas kisasszonynak, az Osztrák Állami Levéltár főlevéltárosának, aki e forrásokra a figyelmemet felhívta. Másodszorra Révész Sándor bécsi egyetemi hallgatónak, aki az adatok számítógépes összegzését végezte. 1 Ember Győző: Magyarország nyugati külkereskedelme a XVI. században. Bp., Akadémiai K. 1989. 25
