A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 18. 1991 (Debrecen, 1991)

Tanulmányok - Balogh István: Oklevelek a nemesek és Debrecen mezőváros viszonyához (1484-1570)

sunk egész közönsége nevében és személyében megjelentek előttünk, alázatosan bemutatták nekünk Magyarország néhai szent királyai, jó emlékezetű elődeink által átengedett bizonyos szokásokat és jogokat az ügyek igazgatásában, hogy mi őket ezekben a jogokban és szokásokban méltóz- tassunk megtartani. Mi hajlottunk erre a kérésre, hogy királyi kegyelmünkből e Debrecen mezővárosunk hasznára és segítségére legyünk. Azért tehát, hogy a nevezett mezőváros említett bírájának, esküdt polgárainak és teljes közönségének kegyesen megengedjük, hogy az ott levő tisztünk, bíránk és esküdt polgárok az alább írott cikkelyeket egymás között megtartsák. Elsőbben, hogy az említett Debrecen mezőváros határán belül az említett bíró és esküdt polgárokkal együtt bármiféle ügyben ítélő hatalommal legyen felruházva. A mezővárosban állított vagy állítandó tisztünk a város határán belül senkit sem tartozik elítélni. A város határán kívül a tisztünk mindenkit szabadon meg fog ítélni, akiről úgy véli, hogy az ítélet az ő tisztére tartozik. A bírságot is csak a város határán kívül hajtsa be, azon belül ugyanis az említett bíró szedje az esküdt polgárokkal. Az ország és az idők jelen állapotára való tekintettel a nyilvános gonosztevők, mint a paráználkodók, tolvajok, rablók, gyújtogatok, gyilkosok, hamis pénzverők, két feleséget tartók és más ilyen féle gonosztevők az említett város határán belül szabados elfogására a mi tisztjeinknek adunk hatalmat. Továbbá, hogy a fentemlített bírák és esküdt polgárok bírói széken eldöntött perek fellebbezése ne az említett tiszteinkhez, hanem egyenesen a mi királyi kúriánkra, személyes jelenlétünk elé tartozzék és vitessen. Ugyancsak a kóbor, magyar nyelven bitangnak nevezett marhákat a nevezett tiszteink egyenlően osszák el a szegények és Debrecen mezőváros egyházfija között, úgy hogy fele része az ispotálynak és az egyháznak menjen. Így rendeljük, jelen levelünk erejével és bizonyságával. Kelt Gyulafehérvár városunkban, ezerötszáz hatvanharmadik esztendőben, augusztus havának második napján.

Kívül: Az ispánok Debrecenben mennyi dologban mehetnek elő. Az 1675 évben Báthori István erdélyi fejedelem II. János királynak 1563. esztendőben Debrecen részére kiadott kiváltságlevélről.

Debrecen 1361. május elsején, mint a Debreceni család uradalmának központja, földesúri mezőváros Nagy Lajostól nyerte el a bíró és esküdt választás szabadságát. A kiváltságlevél birtokában íratlan szokásjog szabályozta a bíró és esküdtek hatáskörét. (Vö. IV. A. 1021/a. Meo. 7. sz.) — Ezt a kiváltságot részben bővítették Zsigmond 1405-ben, 1419-ben és 1435- ben kiadott kiváltságlevelei (IV. A. 1021/a. Meo. 8., 30., és 21. szám). —

Mátyás mint uralkodó és mint földesúr, kettős minőségben ezeket 1459-ben megerősítette. (U.o. 41. sz.). Az 1484-ben kiadott oklevelével (U.o.Meo. 84), amelyben budai udvarbíráját és az itt emlegetett Tar Ispán Albert, debreceni officialisát eltiltotta a mezővárosi polgárok fellebbezett pereiben való ítélkezéstől, világosan megújította Zsigmond rendelkezését a tárnokmesterhez való fellebbezés jogáról. — II. Ulászló 1500. szept. 22- én kiadott oklevele szerint viszont a debreceni lakosok és a biharmegyei nemesek között támadt perekben nem a vármegye, hanem a földesúr bírósága volt az illetékes fórum. (U.o. Meo. 72 sz.).

Részletesebben 1542-ben, enyingi Török János földesúr állította fel a mindnagyobb önállóságra törekvő mezőváros igazgatási és bírósági szer17