A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 18. 1991 (Debrecen, 1991)

Műhely - Papp József: Debrecen város mikrofilmtára és a helytörténetírás

A város határainak megváltoztatása ,illetve részben a birtokok elvétele 1945-től kezdődően — ebben a legnagyobb volument kétségkívül „Hortobágy lakott hely” leválasztása jelentette 1952. június 30án a 42 000 hold- nyi terület Balmazújvároshoz történő csatolásával — áttekinthetetlenek- ké váltak a tulajdoni viszonyok. Az államosítások tulajdoni viszonyai és a közigazgatási határok megváltozása e két fogalom oly nagymérvű keveredését eredményezték, hogy míg a fent említett elcsatolás a közigazgatási határokra vonatkozott és még 1968-ban is Debrecen város telekkönyvi betétjén szerepel a kérdéses terület, addig mindenki a tulajdonlás változásaként értékelte az eseményeket. Az eképpen módosult helyzet kezelésére még egy ideig a tehetetlenségi erő tovább működteti a törzskönyvi rendszert, de gyakorlatilag értelmét veszti a vagyonnyilvántartás. Nem számíthatók ki a kataszteri jövedelmek a pontatlan földnyilvántartások miatt (rendre találunk olyan telekkönyvi bírósági végzést, amely lezárása a „határok hivatalból kiigazítandók” mondattal történik). E pontatlanságok a rendszer fokozatos elsorvadását eredményezték.

A ma embere a kutatásai eredményeként így is hasznos adatok birtokába juthat. (Ilyen pld.: а В. I./51. sz. törzskönyv, amelyben az Aranybika Szállodát tartották nyilván. Ebből kiderül, hogy 1913-ban Debrecen szabad királyi város az építtető részvénytársaságnak a megkötött szerződésben koncessziót adott a szállodára. A megállapodás szerint előbb 1965. január 1-jén, majd a módosított szerződés alapján 1967. októberében „minden ellenszolgáltatás nélkül” az egész épületkomplexumot — szálloda, színház, bérház, fürdő, melléképületek, telek stb. — visszaadja a városnak, addig pedig bérfizetés mellett üzemeltetik a városi vagyont.)

A mai változó korban az egyházi vagyonokra vonatkozó vizsgálatok is érdekes és tanulságos eredményre vezethetnek, mivel a város a hajdani hatalmas vagyonából rendszeresen adományozott „örök használatra” ingatlanokat a különböző egyházak részére.18 Az alapítványi birtokok külön kategóriát képezve teszik változatosabbá a már eddig megismert viszonyokat.19 Az 1879. XXXVI. te., illetve az 1895. XXIX. te. (az úgynevezett beszállásolási törvények alapján megépített és hasznosított debreceni laktanyák az iratgyűjteménynek talán legteljesebb anyagai, mivel nem csupán az építmények szerinti önálló törzskönyvek tartalmazzák az információkat, de külön gyűjteményekben szerepelnek a katonai létesítmények karbantartási, adó- és pénzügyi-, továbbá a bérbeadási iratai, szerződései, számlái. A fellelhető dokumentumok — összekapcsolva a háztörzskönyvi információkkal — a vizsgálni kívánt katonai létesítmény történéseit 1880- tól napjainkig vetít elénk.

18 К. IV. 73. Református Diakonissza Otthon törzskönyvéből: „Az 1937. III. 26-án kelt ajándékozási szerződés és... az 1938. II. 24-én kelt pótszerződés alapján Diakonissza Otthon céljára a Tiszántúli Református Egyházkerület javára bekebelezve a tulajdonjog. Azonban az elidegenítési és terhelési tilalom Debrecen szabad királyi város javára feljegyezve.” (414/1937. bkgy.)

19 К. IV. 6. Kövesdy—Bilkey alapítvány, Elep 100. sz. törzskönyvéből: „Alapítvány — alapítólevél 379/917. bkgy. — ... árva és félárva református gyermekek (50— 150) felruházására (évenként októberben)” — 12. sorsz. a nyilvántartó lapról: „... Bérbeadás útján elért tiszta jövedelemből 25 egész árva, 25 félárva református fiú- és leány gyermek októberben felruházandó, a létszám emelkedő 150-ig.” — 47. sorszám a nyt. lapról: 10564/946. III. „A Hajdú vármegyei földbirtokrendező tanács 1410/946. sz. átirata szerint 100 kholdat visszahagynak az alap javára.”

177