A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 18. 1991 (Debrecen, 1991)
Tanulmányok - Gazdag István: A debreceni kertségek kulturális egyesületei a második világháborúig
bátor fellépéshez, ezzel az önbizalmat akartuk bennük felkölteni.” A nagyobb gyerekek az egyesület december 5-én és 31-én rendezett műsoros estéin léptek fel. Az egyesületi alapszabályok némelyikében célként határozták meg a tagok gazdasági érdekeinek szolgálatát, képviseletét. A Boldogfalva Kert- ség Olvasókörének 1930. február 26-án tartott választmányi ülésen az ügyvezető igazgató „a lakosság gazdasági érdekeinek előmozdításáról” beszélt. A kerttel rendelkező emberek nagy kérdését, a gyümölcs jobb értékesítésének lehetőségét vetette fel. Sajnos további részletekről nem esett szó a választmányi ülésen. A tervezett előadások egy részét a gazdálkodás témaköréből szorgalmazták. Ezt bizonyítja, hogy az egyesület elnöke előadást hirdetett a fatenyésztésről. Ez a választmányi gyűlés határozottabban szorgalmazta a kertség fejlesztését. Végül szólni kell az egyesületek — mai szóhasználattal élve — kulturális szolgáltatásáról. A Hármaskerti Kispolgárok Olvasóköre 1934. szeptember 20-án tartott választmányi gyűlésén megállapodás született Bakó Géza tánctanár és az egyesület között. Az olvasókör helyiségében tánciskola indul be 30 jelentkezővel. A tagdíjakból befolyt összeg 50 százaléka az egyesületé, 50 százalék viszont a tánctanáré. Az egyesület kikötötte, hogy ,,A tánctanár tartozik erélyesen de mindig udvarias formában és tapintatosan eljárni a tanulókkal szemben, arra feltétlenül ügyelnie kell, hogy a tanulók részéről, vagy a hozzátartozóik részéről panasz ne merüljön fel.” A kulturális szolgáltatás, ha kezdetleges formában is, de megjelent néhány egyesület tevékenységében. A debreceni kertségi kulturális egyesületeinek gazdasági-szervezési kérdései Hasonlóan vagy azonosan minősítette az alapszabály valamennyi egyesület vagyonkezelésre vonatkozó eljárását. Az egyesületek alapvagyonát a tagsági díjakból befolyó összeg 20 százaléka képezte, amely csak ingó vagy ingatlan beruházásokra, leltári beszerzésekre lehetett fordítani. A tagsági díjak 80 százaléka és minden egyéb jövedelem az egyesület háztartási alapját képezte, amely folyó kiadásokra volt felhasználható. Az egyesületek bevétele elsősorban a tagdíjakból származott. A tagdíjak ősz- szegét általában az alakuló közgyűlésen állapították meg. Ezek az összegek alacsonyak voltak — de a tagság egy része még ezt is nehezen tudta elvonni a családtól, az egyesületek életében általában jelen volt a tagdíj befizetésének késése, elmaradása. „ ... a Tégláskerti Olvasókör az 1931. és 1932. évben a tagdíjak befizetését közgyűlési határozattal elengedte, tekintettel az akkori viszonyokra és a tagok helyzetére ...” A gazdasági válság különösen nehéz helyzetbe hozta az egyesületeket. „A fizetések lecsökkentésével a társadalom életében hamarosan észlelhető lett a tespedés . . . csüggedés ... a tagdíjfizetések elmaradtak, a bevétel minimumra csökkent. Megritkultak az összejövetelek. A szórakozásról elmaradtak a tagok . . ,”12 12 HBML. X. 301. 98. 56. 1. 1933. február 19. 119
