A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 18. 1991 (Debrecen, 1991)
Tanulmányok - Gazdag István: A debreceni kertségek kulturális egyesületei a második világháborúig
A DEBRECENI KERTSÉGEK KULTURÁLIS EGYESÜLETEI A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚIG Gazdag István Debrecen legrégibb szőlőskertjei a város nyugati oldalának homokkal keveredett agyagos talaján tűntek fel a XVI. század közepe tájáról. Az elsőről, a Tócóskertről Zoltai Lajos 1566-ból talált feljegyzést. Ezt követően egyre több kert alakult ki a város körül.1 A szőlőskertek után megjelentek a gyümölcsöskertek, majd a konyhakertek. A kertek a város belterületén lakók számára a kerti gazdálkodást tették lehetővé. A XIX. század utolsó harmadában új, lényeges változást hozó folyamat kezdett kibontakozni a kertségekben. „A Homokkert és a Csapókért veszítették el legelőször eredeti kertségi jellegüket. Ezeken a kerteken keresztül indult meg Debrecen külterjes növekedése és az a korlátlan kiszélesedés, falusias ellaposodás, amely megnehezíti a szétszórt új városrészeknek közművekkel ellátását és alig legyőzhető akadálya a modern városi fejlődésnek.”5 Azok a kisemberek, akik nem tudtak a város belterületén lakáshoz, házhoz jutni, a kertségekbe húzódtak a tanács tiltó rendelkezései ellenére házat építettek maguknak. A XIX. század második felében a következő kerteket tartották számon Debrecenben: Boldogfalvakert, Csapókért, Csigekert, Epreskert, Hatvanutcai-kert, Homokkert, Komlóskert, Köntöskert, Libakert, Postakert, Sestakert, Széchenyikert, Téglavető, Tócóskert, Vargakert, Vénkert és Űjkert. A kertségek mellett kialakultak az ún. telepek, amelyek lakossági létszáma lényegesen kisebb volt a kertekénél és ellátottságuk a kertek színvonalát sem érte el. A város legfontosabb telepei: Barcsay-telep, Bozzay-telep, Emmerch-telep, Gerebély-telep, Katz-telep, Kerekes-telep, Márk Endre-telep, Mártos Kálmán-telep, Poroszlay-telep, Tisztviselő-telep és Vida-telep. A kertségek kialakulásával a város határai kitolódtak és a városiasodás e térségben vontatottan haladt A kertségekben való lakás hátrányos helyzetet jelentett a lakosság közel egy- harmadának. A kertségek lakóinak számát 1926-ban 30 000-re becsülték. A tégláskertiek 1926 júliusában beadvánnyal fordultak a városi tanácshoz. Ebben 500 család — 4000-es lélekszámúkra hivatkozva követelték kertségük elhanyagoltságának orvoslását: az úthálózat javítását, a világítás korszerűsítését, a szennyvízhálózat kiépítését és ivóvíz biztosítását: „Mi, tégláskertiek, Debrecen városának éppen olyan polgárai vagyunk, 1 2 * 1 Zoltai Lajos: A debreceni kertségek múltja. Debrecen, 1934. A város történetének kiváló kutatója bemutatja a debreceni kertségek kialakulását. 2 Debrecen külsségein kialakult telepek száma lényegesen meghaladja a közölt telepek számát. 111
