A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 17. 1990 (Debrecen, 1990)
Tanulmányok - Ujlaky Zoltán: Adatok Hajdú vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenységéhez 1920-1924
kultúra.” Intenzív termelés szükséges, de a legsúlyosabb anyagi áldozatokat is meg kell hozni az ország minden polgárának. A produktív termelő munka, „a munkaalkalmak fokozása által biztosítja a munkásosztály tisztességes megélhetését és ezzel a szociális nyugalmat”. Kiemelte, hogy a tisztviselők gondtalan megélhetésének biztosítása állami érdek. Akkor megkövetelhető, hogy az állampolgárok legjava kerüljön hivatali tisztségekbe. Politikai álláspontként közölte: „a m. kir. kormánynak konszolidációra törekvő politikáját egészben vallom és ... minden törvényes eszközzel elősegíteni igyekszem.” Kitért arra, hogy választások előtt állnak, s a bizottság tagjai a magyar egység harcosai legyenek." A főispáni beszédre a bizottság tagjai nevében Hadházy Zsigmond válaszolt. Vázolta az ország súlyos megpróbáltatásait, amikor túl sok vezére támadt a nemzetnek. Elismerte, hogy ,,a magyar politikai élet labirintusában. .. még most is nehéz tájékozódni, különösen azoknak, akik . . nem tudják a politika eseményeit állandóan figyelemmel kísérni, hanem a mai politikai életben is jelszavak dominálnak, s a meggyőzésnek igen kedvelt eszköze még ma is a demagógia . . . Most már nemcsak a jelszavakat hallja a nemzet, hanem már tetteket és cselekvéseket látott, s ezekből ítélhette meg a vezéreket.” Elismeréssel szólt két vezér kézfogásáról — Bethlen és Nagyatádi megegyezéséről. Ezek új irányt adtak a nemzetnek, amelyet igaz magyar nemzeti politikának nevezett. E politika három pillére az erkölcsi rend, a munka és egyetértés. Ezután az egyetértést fejtette ki bővebben: Elég volt a közjogi harcokból. Helytelenítette, hogy egyesek 48-as és 67-es jelszóval akartak politizálni, kalandor politikának minősítette a király-kérdés erőszakos megoldásával kapcsolatos közjogi harcot, amely testvérháborúra vezet. „De nemcsak a közjogi harcoknak kell megszűnni, hanem meg kell dőlni az osztályharcoknak is. Itt nem lehet helye többé semmiféle osztálypolitikának, mi egymásra vagyunk utalva . . . Nincs jogosultsága a proletárosztály harcának sem, mert egyetlenegy magyar embernek sem lehet ideálja proletárnak lenni és proletárnak maradni. A magyar nemzeti politika a proletárt is a polgárok sorába akarja emelni.” „Nekünk, magyaroknak a becsületes, dolgozó megértő magyar emberek egységére, egységes frontjára van szükségünk, ez a mi fő erősségünk, csak ezen vérezhet el minden ellenségünk alattomos támadása, csak ez biztosíthatja létünket s a nemzetek között való fennmaradásunkat.” Ezt a magyar nemzeti politikát a Keresztény Kisgazda, Földműves és Polgári párt képviselte Hadházy szerint, s annak két vezére, Bethlen István és Nagyatádi Szabó István garantálták. Ezt a politikát képviselte és garantálta a főispán is azzal, hogy kinevezését elfogadta. A vármegyében is folytak az erős közjogi harcok, de remélte, hogy a főispán vezetése alatt azok megszűnnek, s a főispán egyesíteni fogja a vármegye minden osztályát.8 9 Az egységtörekvés állandó hangsúlyozása nem véletlen, hiszen már folytak az 1922-es választási előkészületek. A gazdasági életben 1922-ben bizonyos fellendülés mutatkozott. 8 HBML. IV. B. 902/a. 21. 116/1922. kgy. 9 Uo. 116/1922. kgy. 88
