A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 17. 1990 (Debrecen, 1990)
Tanulmányok - Mazsu János: Egy debreceni bérpalota és lakói a századelőn
cseléd. A főzéshez és a konyhában végzett kismosáshoz a világítóudvarra nyíló ablak alatti falikút szolgáltatott vizet. A 8,80 m2 alapterületű, fapadlós cselédszobában egy vaságy és egy használt fenyőfa szekrény állt a cseléd rendelkezésére, ezek mellett egy nagyméretű, díszes tölgyfaláda volt még itt található, amelyben a család tartalék ágyneműje kapott helyet. A beköltözést követő néhány évben a cselédszoba fűtetlen volt, csak a konyhai ajtó nyitva hagyásával tehették melegebbé. A háború után egyszerű henger alakú, kisméretű vaskályhával oldották meg a cselédszoba fűtését. A Dienes család háztartásában a nagymama főzött, a cseléd feladata csupán a nyersanyagok előkészítésére korlátozódott. A cseléd feladata volt még a hetenkénti kismosás és a havi egyszeri nagymosás, az ételek felszolgálása, az étkezés utáni mosogatás. Hetente kétszer neki kellett az el nem égethető szemetet lehordania az utcára, ahonnan a haranggal jelző szemeteskocsi szállította el a városi szeméttelepre. A cseléd kísérte a piaci bevásárlások alkalmával valamelyik családtagot és az ő feladata volt az áru hazavitele is. A Dienes-család egyéb élelem- és fűszerszükségletét a közeli fűszerüzletből szerezte be rendelés alapján, havi számlakiegyenlítéssel. Kivétel ez alól csupán a tej volt, amit a szintén közeli Mester utcából hordattak, a hajnali friss fejésből. A cseléd a családdal együtt utazott a nyári üdülések alkalmával a Tisza mellékére, ahol rendszerint parasztházat béreltek, s ahol az otthon megszokott háztartást nem akarták nélkülözni. Egészében véve a Püspöki palota épületében a két-háromszobás garzonok alapterülete 80—95 m2, a háromszobás rendes lakásoké 110—120 m2, a négyszobásoké 130—140 m2, az ötszobásoké 150—170 m2 volt, a nagypolgári igényekhez szabott, két cselédszobás, több mellékhelyiséget tartalmazó hatszobás lakosztályok alapterülete pedig elérte a 290—350 m2-t. A tulajdonos egyházközség a lakások minőségének megfelelően szabta meg az évi lakbéreket: a garzonlakásokért 1000—1100 koronát, a normál háromszobás lakásokért 1400—2200 koronát, a négyszobásokért 1600—3000 koronát, az ötszobásokért 2000—3500 koronát kértek a lakás fekvésétől, emeleti szinttől és szolgáltatási színvonaltól függően. A hatszobás lakosztályok évi bére pedig elérte a 3800—4500 koronát.28 Ugyanebben az évben — 1912-ben — a debreceni 2—3—4 szobás lakások átlagbére 600—1000—1600 korona volt.29 Az ötven rendes lakáson kívül még három szoba-konyhás lakást alakítottak ki a földszinten a házmestereknek, három műteremlakást a tetőtérben — ez utóbbiakban a műtermen kívül egy lakószoba és egy fürdőszoba, valamint külön WC volt található. A műteremlakások évi bérét 1100 koronára tervezték. Egy kétszoba-konyhás lakást pedig az egyik utcai üzlettel egybenyitva adtak bérbe.30 28 TtREL. I. 99. d. (P 1907) 37. Bérházép. ir. 54. 29 Ferenczi Imre: A lakásügy állása és haladása ... 638. old. 30 TtREL. I. 99. d. (P 1907) 37. Bérházép. ir. 54. 73
