A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 17. 1990 (Debrecen, 1990)
Tanulmányok - Mazsu János: Egy debreceni bérpalota és lakói a századelőn
kai. A Püspöki palotában a szobák leggyakrabban az ebédlő — hálószoba — férfiszoba funkciókat kapták. Szalon, női szoba és a külön gyermekszoba csupán a legnagyobb, nagypolgári színvonalú hatszobás lakásokban került kialakításra. A lakószobákat e funkcióknak megfelelően bútorozták be az akkor divatos történelmi stílusokat utánzó vagy makart- szerű bútorokkal, de nem volt ritka a „paraszt-biedermeier” ihletésű bútorzat sem. A szobákat azonhan gyakran másképpen használták, mint amilyen célra eredetileg berendezték: a négyszobás vagy kisebb lakásokban hálószobájuk csak a szülőknek volt, a gyerekek három-négyéves korukig általában a szülők hálószobájában aludtak, az ebédlőben játszottak, a nagyobb gyerekeknek ugyancsak az ebédlőben alakítottak ki ún. gyermeksarkot, ahol tanulhattak és esténként aludni térhettek Az egybenyitott szobasor — a hálószoba kivételével — alakult át társasági események alkalmával a család reprezentatív szférájává. Az öthatszobás lakásokban a reprezentáció színtere a szalon és a férfiszoba volt.24 A lakások gazdasági egysége — a konyha, a kamra és a cselédszoba — belső folyosóval határolt önálló tömbként különült el a lakások intim, illetve reprezentatív részétől. Az elkülönültséget fokozta a külön bejárat, amely a konyhából nyílt a melléklépcsőházra vagy a függőfolyosóra, ahonnan a személyzeti és teherliftekhez lehetett eljutni. Az általában egy-, ritkábban kétfős személyzet ezeken a hátsó közlekedési utakon keresztül hozhatta be a lakásba a család élelmét, a pincéből a tüzelőt, vagy vihette a padlástérben elhelyezett mosökonyhák egyikébe az összegyűlt szennyest nagymosásra. (A „kismosást” a cseléd a konyhában végezte el, esetenként öblítésre igénybe vehette a fürdőszobai kádat is)25 A személyzet egyébként nem használhatta a lakás WC-jét vagy fürdőszobáját, csak a félemeleti különálló mellékhelyiséget és a mosókonyhák szomszédságában kialakított cselédfürdőt, amelyet a házirend szerint a cseléd havonta egyszer vehetett igénybe díjtalanul — saját fűtőanyagát felhasználva. A kialakult társadalmi konvenciók mellett a Püspöki palota házirendje más módon is korlátozta a cselédek mozgását és magatartását: tilos volt a főlépcsőházak liftjein közlekedniük, és előírták, hogy „tilos a cselédségnek énekelni, fütyülni, az emeletről lekiabálni vagy a lakásból a másik lakásba az udvaron átbeszélni”.26 Az utóbbi tilalmat — miként a panaszos levelekből kiderül — a cselédek csak ritkán vették figyelembe. Egy sikerrel felkutatott lakó visszaemlékezése alapján a harmadik emeleti 53. számú lakás berendezését és használatát részleteiben is módunkban áll rekonstruálni.27 (Lásd: alaprajz-mellékletet). 24 Tankó Sámuel: A lakóházak tervezése és építése. Bp. 1894. 4—21. old. Kotsis Iván: A közép- és kislakások alaprajzi megoldásai bérházakban. Bp. 1942. 3—9. old. Részben pedig dr. Némedi Lajosné, Dienes Éva közlése alapján (lásd a 27. jegyzetet!). 25 TtREL. I. 99. k. 3. 26 TtREL. I. 99. d. (P 1907) 38. Bérházép. ir. 79/8. 27 Az adatközlő dr. Némedi Lajosné Dienes Éva — Dienes János idősebbik leánya — 1914—1939 között lakott a Püspöki palotában szüleivel a III. emelet 53. lakásban. Az adatközlés 1983. december 16-án történt jelenlegi lakásán — Debrecen, Dóczy utca 12. sz. Ezúton is köszönöm az értékes információkat. 69
