A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 17. 1990 (Debrecen, 1990)

Tanulmányok - Balogh István: Nemesek Debrecenben a XV-XVI. században

NEMESEK DEBRECENBEN A XV—XVI. SZAZADBAN

Balogh István

I.

Ezt a kérdést közel 80 évvel ezelőtt Debrecen történetének fáradhatatlan kutatója tárgyalta elsőnek.1

Az akkori általános történeti felfogáshoz csatlakozva, azt a nézetet vallotta, hogy a város vezetősége általában nem nézte ellenérzéssel a nemesek beköltözését. A betelepülő nemesek hamar és könnyen beleolvadtak a polgári társadalomba. Nemesi kúria a török hódoltságot megelőző időben csak egy volt Debrecenben. Nagyobb számú betelepülőről csak a török uradalomnak az Alföldre való kiterjedése után tudunk. A beköltözésnek sem nyelvi, sem vallási akadálya nem volt.

A vonatkozó okleveleket már akkor is ismerték, de a mezőváros magisztrátusának XVI. századi jegyzőkönyveit, nem kutatták. Az oklevelek kivonatos ismertetése során azonban már Szűcs István, a város. története első feldolgozója is megállapította, hogy a XVI. században a magisztrátus és a nemesek viszonya nem volt mindig súrlódásmentes. A viszálykodás a két fél között később megszűnt. Debrecen sokat nyert a nemesekkel, akik „hamar és könnyen beolvadtak az ősi polgári társadalomba.”2

Ezt a sommás — és csak a későbbi évszázadokra érvényes — felfogást folytatva, Herpay Gábor még tovább ment. A két világháború között eléggé elterjedt nézet alapján, egyenesen a beköltözött és a város vezetésében kivált nemeseknek tulajdonította Debrecen társadalmának emelkedését és a város megmaradását.3

A cívispolgárokká lett nemesek — ellentétben a maga érdekeit szem előtt tartó megyei nemességgel — „a város minden rendű lakosát egyenlő jogokkal és kötelességekkel egybefoglaló, magyar polgári társadalom kifejlesztésében jártak elöl tervszerű és céltudatos munkával.”4

Ö ugyan nemcsak kivonatokban ismertette az ide vonatkozó XVI— XVII. századi okleveleinket, a kor szelleme mégis győzött a pozitív ténye1 Zoltai Lajos: Vidékiek beköltözése Debrecenbe 1564—1640 között Db. 1902 — Városunk története kutatásában máig utolérhetetlen érdemeket szerzett tudós könyvtári polcokat betöltő művei között ez volt az első. De úttörő volt abban is — Szűcs István után elsőnek —, hogy a levéltár addig keveset használt gazdag iratanyaga felé fordítsa a figyelmét. A mai kutatók jórészt még mindig az 6 általa tört utat szélesítik.

2 Zoltai L.: i. m. 16—18. old. Szűcs István: Szabad királyi Debrecen város története. Db. 1872. I. k. 190—191, 212—213, 215. old.

3 Herpay Gábor: Nemes családok Debrecenben. Db. 1925. 3—4. old.

4 Uo.: 4—5. old.

5