A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 17. 1990 (Debrecen, 1990)
Tanulmányok - Orvos Erzsébet: Adalékok a latin nyelv debreceni kollégiumbeli oktatásához (1853-1914)
A negyedik osztályban szókötéssel, szómértannal folytatták tanulmányaikat. Olvasták és elemezték C. J. Caesar „De bello Gallico” és Ovidius Metamorphoseon-ját. Ötödik osztályban új szerző lépett be: Titus Livius, hatodik osztályban Sallustius (Catilina, De bello civili), Cicero (Catilina), Vergilius (Georgica, Ecclogae, Aeneis). Hetedik osztályban Cicerótól több szónoki beszédet, Vergilius Aeneis-éből részleteket olvastak. Végül nyolcadik osztályban Tacitus Agricoláját elemezték. A két utolsó évben csökkent a latinórák száma: 4-5 óra között mozgott. A tanultak ellenőrzését egyrészt napi feleltetésekkel oldották meg. Egy-egy órán előfordult 8 felelő is. A felelőknek a feladott szövegből néhány mondatot kellett fordítania, elemeznie mondatrészenként. Szavak kikérdezésére is fordítottak időt. A szavakat a tanult nyelvtani anyag szerint coniugálni vagy declinálni kellett. A napi feleltetések mellett hetente, kéthetente írásbeli dolgozatot készítettek. A XIX. század végi, XX. század eleji tankönyveket vizsgálva szembetűnő, hogy az olvasmányokat bőségesen ellátták jegyzetekkel. Ezek a jegyzetek szinte egész mondatokat fordítottak magyarra, így nem késztette a tanulókat önálló fordításra, inkább szavak nyelvtani alakok magolására. Nyelvtankönyveik viszont elég jók voltak. A nyelvtani szabályokat — paragrafusonként — gazdagos illusztrálták példamondatokkal. A kivételek tanulásában segítettek a „versikék”, almelyek a mai latinoktatásban teljesen eltűntek, de — ahogy Balogh István egykori kollégiumi diák mondja — 7 évtized elmúltával sem felejtette el őket. A hangsúlyos latin olvasás elsajátítása akkor is gondot jelentett. 1898 decemberében — a középiskolai iratok29 szerint — látogatást tett Dóczi Imre, mint tankerületi főigazgató a gimnáziumban (ekkor Sinka Sándor volt az igazgató). Általánosságban kiemelte a hangsúlyos latin olvasás hiányát, s annak fontosságára felhívta a tanárkar figyelmét. Örömmel tapasztalta ugyanakkor, hogy a régiségtani ismeretekre kellő gondot fordítottak, s már az első osztályban kidomborították a latin s a magyar nyelv sajátosságait. A „régiségtan” óra keretében ismerkedtek meg a római élettel (lakás, öltözködés, használati tárgyak stb.). A gimnáziumnak külön classica-philológiai múzeuma volt. 1896-ban pl. a gyűjtemény állt 6 db illusztrált műből, 31 db képből és 28 db gipszöntvényből. A gyűjtemény néhány darabja ki volt téve a folyosókra, de igazán az órákon nem használták fel, tehát „a szemléltető oktatás” még váratott magára. 29 TtREL I. 1. o. 15. 44
