A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 17. 1990 (Debrecen, 1990)
Tanulmányok - Szűcs Ernő: A Simonffy család és Debrecen
IMRE ö is I. Sámuel unokája. Annak Károly nevű fiától és ecsedi Csapó Zsuzsánnától (1806—1861) származott és 1824. nov. 8.—1910. febr. 6. között élt. Apja kereskedő volt és városgazdái pozíciót töltött be. Az ifjú Imre tanulmányait 1833-tól 1844-ig a debreceni Kollégiumban folytatta, kivéve egy évet, amikor ..német szón” Eperjesen tanult.24 25 Mint jurátus ment el 1844-ben a pozsonyi országgyűlésre. A következő évben, 1845-ben patvarista lett Papszász Lajosnál Bihar vármegye vicispánjánál, s ezzel kezdte el későbbiekben 55 évet meghaladó köz- szolgálatát. Két évvel később letette az ügyvédi vizsgát (jún. 10.), majd Bihar vármegye tiszteletbeli aljegyzőjévé választották (aug. 2.) Debrecenbe 1848-ban tért haza, s itt máj. 18-án, az akkor rendszeresített öt tiszteletbeli jegyzőségből az elsőre őt választották meg. Amikor azonban a haza veszélybe került, beállt a debreceni verespántlikás önkéntesek közé, s azokkal szept. 29-én Aradra vonult, mint az első század választott főhadnagya. Több csatában is részt vett (Angyalkút, Lippa). Magatartásának elismeréseként már első csatája után kapitánnyá léptették elő. 1849-ben a debreceni önkéntesekből alakított 68. honvédzászlóalj 4-ik századának lett a parancsnoka. Ez év tavaszán, nyarán a bánsági hadtestben, végül az aradi várőrségnél szolgált egészen 1849. aug. 17-ig.2’ A szabadságharc után 1851—1858 között mint jegyző, azután mint tanácsnok szolgálta a várost és különösen jelentős tette volt az ősi nyomda újjászervezése. Feljegyezték róla, hogy a gyűlölt abszulutista rendszer ellen megszervezte Debrecenben az adók be nem fizetését. Amikor pedig a felsőbb szervektől mind sűrűbben jöttek a fizetésre felszólító levelek, akkor rávette barátait és az ügyek intézésével megbízottakat, ne bontsák fel a minden bizonnyal befizetésre felszólító leveleket, amelyek az államkincstártól érkeztek. Erre a hatalom birtoklói minden fizetési kötelezettséget nem teljesítőhöz 2—2 katonát szállásoltak el. Ekkor Simonffy Imre következő lépésként határozatot hozatott: a város házipénztára — amelyből szintén nem utalták át a kötelezettségeket az államkasszába — fizessen naponta egy-egy forintot a polgároknak minden beszállásolt katona után. Az önkényuralom erre válaszul lefoglalta a házipénztárt. Simonffy Imre viszont válaszként rávette a város sok-sok bérlőjét, hogy kötelezettségeiket ne a házipénztárba fizessék be, mint eddig tették, hanem egy külön kasszába, ahol rövidesen olyan összeg gyűlt össze, hogy abból nemcsak a beszállásolási kártalanítások teltek ki, hanem 30 ezer forint jutott az ugyancsak Simonffy által kezdeményezett színházépítésre. E pénz felhasználásával el is készítették a színház alapjait. Ugyanakkor hosszú hónapokra megakadályozta az adóknak az államkasszába való befizetését. Más oldalról pedig az önkény- uralmat kiszolgáló vezetést kényszerítette a félbe lévő színházi építkezés befejezésére. 24 Debreczeni Ellenőr, 1895. okt. 12. és Hajdú-bihari Napló, 1987. nov. 7. Megjegyezzük, hogy ebben a korban szokás volt, hogy a tehetősebb családok, kivált a kereskedők gyermekei egy-egy évet cseregyerekként — a nyelv elsajátítása érdekében — németek által lakott területen töltöttek. 25 Bona G.: i. m. 542—543. old. 21
