A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 17. 1990 (Debrecen, 1990)

Zoltai Lajos munkáiból - Zoltai Lajos: A régi Debrecen vallásos buzgósága és áldozatkészséges. Közli: Radics Kálmán

kiadásait pedig a templomokban évenként 24-szer tartott felhirdetések (publicatiok) bevételeiből és a céhek közönséges collatumából (adományaiból) fedezték. — 1743—1746. években a publicatiok 4901 irtot, 36 dénárt, a céhek collatumai 1080 frt-ot, 28 dénárt, az alumnium harmadfélezer írtra menő tőkéjének interesei 576 frt, 48 dénárt jövedelmeztek. 1747-től 1753-ig pedig publicatiókból 5022, céhek adományaiból 897, kamatból 815 frt folyt be.

Külön pénztárnok, az ekklésia perceptora kezelte a szorosabb értelemben vett egyházi bevételeket. Az ezekről vezetett számadások mutatják, hogy 1741-től bezárólag 1752-ig az ekklésia szükségei számára évente hétszer gyakorolt publicatióból 4478, 1753-tól 1762-ig pedig 4235 frt folyt be. Egy felhirdetésre az első tizenegy év alatt 58 frt 15 dénár, a második tízév alatt pedig 60 frt 50 dénár esik. Az 1750 dec. 20-iki felhívásra a Nagytemplomban 110 frt 9 dénár, a Kistemplomban 169 frt 41 dénár, az ispoí- tályi templomban 5 frt 60 dénár gyűlt össze. „Sőt — amint Forró István kurátor feljegyezte — némely jólelkű emberek, akik improvise készületlenek lévén, a templom ládájába a publicatio alkalmatosságával annyit nem vethettek, amennyit akartak volna, azután a városházi sáfár uramhoz vitték, amit elszántak, összesen 29 frt 40 dénárt”.5 Más alkalommal, 1761 szept. 6-án, a nagytemplomi perselyekben 241 frt 75 dénárt találtak. 1768 júl. 31-én pedig a templom építésére tett publicatio a három templomban 553 frt 96 dénárt hozott be.

Említettük oda feljebb, hogy az egyház az interesbeli jövedelmeket és a boltbéreket is a hívek önkéntes áldozatkészségének köszönhette. Számos kegyes hagyományt tettek pro fundatione, azaz alapítványul. A legelső kamatjövedelmet az 1680. évbeli egyházfiak számadásából ismerjük; mindössze 20 frt volt. Még 1747-ben is, eltekintve az ispotály, iskolás árvák, uccabeli szegények és a kollégiom külön kezelt vagyonától, az egyháznak tizenkét adóslevélen 2975 frt tőkéje és 319 frt 30 dénár készpénze volt. Ebből a kicsiny magból nőtt terebélyes fává a debreceni református egyház tőkepénztára.

A várostól elszakított egyház az első boltbért a kistemplom mellett lévő ama bolt után kapta, amelyet 1742-ben Király István és Mártha Borbála parochiául rendelt házukban hagyományoztak az ekklésiára. Ezt a boltot 1749-től fogva éveken keresztül nagy vásárok alkalmával szepessé- gi kereskedők árendálták. Legelőször Szontag Márton (Késmárkról) fizetett érette hetenként 7 frt 14 dénárt. Ilyen volt a mi debreceni eleinknek hite, vallásos élete a 16—18. századokban. Ilyen buzgó, ilyen erős, ilyen élő, ilyen tevékeny és ilyen áldásos. De ugyanez a hit élt, lángolt és alkotott a múlt század folyamán is Debrecen nagy kálvinista gyülekezetében, amikor a kétszer porrá égett város a címerében látható főnix madárként, a romokból új életre kelt és leégett templomát, iskoláját közadakozásból Isten dicsőségére újonnan felépítette. Ebből az evangéliumi hitből fakadtak a Szombathi—Veresmarti, a Vecsey—Bruckner, a Kövesdi—Bekecs, a Boldogh—Farkas, a Haranghy—Kállai, a Schäfer—Legányi, a Váradi— Szabó és a többi nagy alapítványok egyházi, iskolai, felebaráti célok javára.

Ez az evangéliumi hit támaszt most is — buzdítva dicsőemlékű elődök példái által is — új életet; szüli a társadalom keresztyén szellemű megújhodását a világháború kataklizmájában elpusztult roppant anyagi és erkölcsi értékek romjai felett. A Szentlélek erejének kitöltése munkálkodik

172