A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 17. 1990 (Debrecen, 1990)
Zoltai Lajos munkáiból - Zoltai Lajos: A régi Debrecen vallásos buzgósága és áldozatkészséges. Közli: Radics Kálmán
töltött be. Ezt nemcsak azért erőszakolta a királyi hatalom, hogy a római katholikus avllás képviseletet nyerjen Debrecen város kormányzatában, katholikus vallás képviseletet nyerjen Debrecen város kormányzatában, hanem a cél az is volt, hogy közvetlen ellenőrzés alá vettessék az eretnek szenátorok magaviseleté. Az eklázsia és kollégium kiadásai most már egészen a debreceni egyház vállaira nehezedtek. 1752 előtt 3431 frt 20 krt tett az az összeg amelyet a lelkészek, tanárok, kántorok, diákok évi rendes segélyképpen kaptak a város házipénztárából. Az eklézsia, amelynek úgyszólván semmiféle jövedelmező ingatlana, sem kamatozó tőkéje nem volt még akkor, szorult helyzetén hamarosan az addig ismeretlen és népszerűtlen papbérrel segített magán; a kollégium pedig a külföldi református egyházakhoz, svájciakhoz, hollandusokhoz és angolokhoz fordult támogatásért. Most is igaznak bizonyult a keleti párbeszéd: teher alatt nő a pálma. Csakugyan nem értelem nélkül festették Debrecen címerébe a szép zölde- lő lombos pálmafát. E nehéz időkben sokkal bőségesebben kezdett csörgedezni a debreceni polgárság áldozatkészségének forrása. Szám- és érték szerint egyformán megszaporodtak a kegyes hagyományok a kollégium és az eklézsia javára a megpróbáltatások nehéz súlya alatt. Hatvani István professzor is erről bizonyságot tesz mellettem. Sajátkezűleg írott testamentumában emlékezteti tanártársait arra, hogy „az ő szorgalmatossága és szoros vigyázása által is lett az a többek között, hogy a kollégiumnak kevés vagyonocskáját 1750 esztendőtől fogva 1780-ik esztendőig az Ür Isten tíz annyiból száz annyira tette.” Csakugyan, az isteni gondviselés minden vészben, viharban vele volt a Krisztus anyaszentegyházával. A benne bízókat hitükben megerősítette és bátrabbá tette. Bölcs vezéreket, j óltévőket támasztott közöttük, amikor ezekre legnagyobb szükségök volt. A két Domokos éber vigyázása, Kenes- seyné Szondy Zsuzsánna bőkezűsége soha jobbkor nem jöhetett! A levéltárunkból ismert debreceni végrendeletek szerint a 16. század közepe tájától fogva 1790-ig, különböző egyházi, iskolai, emberbaráti célok és intézmények készpénzben összesen 53 200 forintot örököltek. Ebből 27 817 forint esik Mária Terézia negyven évig tartó uralkodása idejére. A debreceniek ezen összegnek is körülbelül 8/9-ed részét, vagyis 24 211 forintot 1752 után, az egyház és a kollégium segélyezésének megtiltása után hagyományozták „Isten dicsőségére”. Ez a 24 000 forint, ama kor gazdasági viszonyaihoz képest igen tekintélyes összeg, a különböző célok között így oszlik meg: eklésia javára 7849, kollégiumnak 7381, deákoknak 1712, ispotálynak, amely 1752 után szintén egészen az egyház gondja lett, 2875,, uccánként nyomorgó szegényeknek 944, templomnak 110, papoknak, kántoroknak 778, professzoroknak 283, uccai iskoláknak, iskolás árváknak 1383, tanácsbeli uraknak, városnak 744, tűzipénztárnak, raboknak 152 forint. E pénzbeli hagyományoknak csak kis részét kellett a végrendelkezők akaratához képest tőke gyanánt kezelni. Nagyobb része folyó kiadásokra fordítható, és nyomban elkölthető hagyomány volt. Az a nemzedék, amelynek hitát Mária Therézia rekatholizáló törekvései szokatlan mértékben tették próbára, kitüntette magát a kegyes hagyományokat tartalmazó végrendeletek nagy számával is. Az általam átnézett köz jótékonyságot is gyakorló végrendeleteknek 53%-a az 1753—1780-ik évekből származik. Ezen aránylag rövid idő alatt felbontott mintegy négy166
