A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 17. 1990 (Debrecen, 1990)

Műhely - Sipos Sándor: A debreceni anyakönyvek

fejlődés kapcsán lendületesen növekedett. Körükben az 1850-es években fokozatosan elkülönült a Statusquo és az Orthodox (kongresszusi és orthodox) hitközség. Mivel a II. világháború idején a debreceni izraelita hitközség iratai (így anyakönyvei is) megsemmisültek, így csak a megyei levéltárba került másodpéldányok állnak a kutatás rendelkezésére.

A debreceni Statusquo Izraelita Hitközség születési és házassági anyakönyveinek másodpéldánya 1856-tól 1895-ig, a halotti anyakönyvek másodpéldánya pedig 1859-től 1895-ig kis hiányosságokkal megtalálhatóak a levéltárban. Ezen kívül a születési és a házassági anyakönyvekhez betűrendes mutató is készült.36 Az Orthodox Izraelita Hitközség önálló anyakönyvezése csak 1870-ben kezdődött. Az 1895-ig terjedő időszak anyakönyveinek másolatai töredékesen kerültek a levéltárba.37

A két izraelita hitközség azonos típusú anyakönyvet használt. A születési anyakönyvben feltüntették a gyermek nevét, születési idejét, apjának nevét, foglalkozását és születésének helyét (község), anyjának nevét és születési helyét, a szülők lakásának helyét (utca, házszám), a bába nevét, fiúknál a körülmetélés, lányoknál az elnevezés napját, a koma nevét és foglalkozását. A házassági anyakönyvben a vőlegény és az ara neve, foglalkozása, születési és lakhelye (házszámmal), életkora, állapota, mindkét fél szüleinek neve, foglalkozása, lakása és a tanúk neve szerepel. A halotti anyakönyvben a halott neve, foglalkozása, születési helye, életkora, betegsége, a halál és a temetés ideje található meg. Adatait tekintve a debreceni anyakönyvek közül ez a legteljesebb. Az izraelita anyakönyveket kezdetben németül vezették, 1867-től tértek át a magyar nyelvre, de még ezután is kétnyelvű fejlécet használtak.

IV. Az anyakönyvi adatok pontossága

Kétségtelen, hogy a demográfiai és családtörténeti kutatás egyik legfontosabb dokumentumai az anyakönyvek. Kérdéses azonban, hogy menynyire megbízhatóak ezek az adatok. Láttuk, hogy a XVIII. század elején az anyakönyvezés igen pontatlan volt, esetenként hosszabb-rövidebb ideig szünetelt. A szűkszavú bejegyzések nem mindig alkalmasak a személy azonosítására. Láttuk azt is, hogy esetenként kimaradhattak egyesek az anyakönyvből.38 Ezen hiányok pontos mértékét ma már igen nehéz lenne megállapítani. Az egyes családokra vonatkozó adatok összegyűjtése viszont arra enged következtetni, hogy jelentős eltérésről van szó. Számos esetben peres iratokból, adásvételi szerződésekből, kérvényekből, iskolai anyakönyvekből stb. szerezhetünk tudomást olyan személyekről, kiknek szülei itt éltek, s ők mégsem szerepeltek a keresztelési anyakönyvben. Ezek jelentős része az Ispotály közelében élt. Ügy tűnik, hogy az ott keresztelteknek csak töredékét vezették be az anyakönyvbe. Több esetben a szülők egyike vidéki, itt előfordulhat, hogy a keresztelés vidéken történt. Néha ezektől függetle36 HBML. IV. B. 1423/a. 1—2. születési anyakönyv. Uo. IV. B. 1423/b. 1. k. házassági anyakönyv. Uo. IV. B. 1423/a. 3. k. mutató a születési és házassági anyakönyvhöz. Uo. IV. B. 1423/c. 1. k. halotti anyakönyv.

37 HBML IV. B. 1426. 1. k. születési, házassági és halotti anyakönyv 1870—1896. (töredékes).

38 A házassági anyakönyvben például az 1753. ján. 31-i adatok mellett a következő megjegyzés olvasható: „Ezeken kívül még egy párt copuláltam, de a neve eltévelyedett.” TtREL. I. 99—a. 3. k.

152