A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 17. 1990 (Debrecen, 1990)

Tanulmányok - Mervó Zoltánné: Adalékok a debreceni tanítóképzés történetéhez 1949-1959

A tanítóképzés szervezetének megfelelően a képzős érettségi vizsgálat utáni gyakorlat szerves része volt a képzésnek s az volt a feladata, hogy segítse a képzési cél tökéletesebb megvalósítását, felkészítse a jelölteket a gyakorlati tanítói munkára.39

A debreceni Tanítóképző 1953 júniusában bocsátotta ki az érettségi után azt a 33 tanítójelöltet, akik a tanítói pályát választották hivatásuknak. Az iskola úgy kezelte gyakorlóéveseit, mint a tanítóképző V. évfolyamát, mint akik továbbra is az iskola növendékei, csak segítőtársakat kapnak munkahelyük igazgatóitól, nevelőitől a pályára való felkészülés nehéz napjaiban. A közoktatásügyi miniszter a gyakorlóévesekkel kapcsolatban a következő utasítást adta: „Nem közömbös ... a gyakorlóévesekkel való foglalkozás sem, akik még tulajdonképpen az iskola növendékeinek számítanak az oklevelük megszerzéséig. Az ezekkel való foglalkozás a tanítóképző elsőrendű feladata, mert hiszen a gyakorlóévben dől el, hogy a jelöltjeinkből botcsinálta pedagógusok, vagy pedig a hivatásukért lángoló és lelkesedő ifjú tanítók válnak-e majd.”40

Az iskola komolyan vette a minisztérium utasítását és kapcsolatot teremtett minden gyakorlóévessel új munkahelyén. Közel félezer sokszorosított vázlatot juttatott el egyes tárgyak fontosabb anyagrészeiből, melyeket a gyakorlóiskolai tanítók készítettek el. A jelöltek számára rendezett két konferencián pedig a képesítő vizsgái tételek kidolgozásához kaptak tanácsokat. Megállapítható volt a jelöltek előadásából, hogy mind az iskolai munkában, mind az iskolán kívül komoly feladatokat kaptak iskolájukban pl. DISZ-titkár, kultúrfelelős, úttörővezető stb., de rájuk bízták felsőtagozati tárgyak tanítását is annak ellenére, hogy a képesítő vizsgáig ezektől mentesíteni kellett volna őket. Nem csoda tehát, ha az első képesítő vizsgái eredmények tanítástanból, módszertanból, iskolaszervezet-tanból és tanítási gyakorlatból nem hozták meg a várt eredményt. A képesítőzött 33 jelöltből 6 kitűnő, 1 jeles, 5 jó eredményt mutatott fel, 14 tanuló közepes, 6 elégséges eredménnyel szerzett oklevelet, 1 növendék elégtelen érdemjegyet kapott.41 A gyakorlóévesekkel való foglalkozás a továbbiakban rendszeressé vált. 1955-ben a kétnapos konferencia keretében bemutató tanításokat is tartottak számukra a gyakorlóiskolában, melyeket óraelemzés követett. A szaktanárok számonkérték a képesítő óravázlatait.42 Az 1956 nyarán megtartott képesítő vizsgálat 2,8-es átlageredménye ismét azt jelezte, hogy a négyéves képzési forma változtatásra szorul, mert az általános műveltséget és a tanítói szaktudást egyaránt biztosító tananyag elsajátításához ez az idő kevés. A vizsgabizottság elnöke szerint a gyakrló év alatt nemhogy tanulnának a növendékek, hanem még azt is elfelejtik, amit négy év alatt tanultak. A tanítóképzés 4 évről 5 évre való felemelése szinte elemi feltétele a tanítóképzés megjavításának.43

Az iskola kapcsolata a gyakorlóévesekkel

39 Ködöböcz József: Tanítóképzés Sárospatakon Bp. 1986. 287. sköv.

40 HBML. XXVI. 51/b. 19. — Osváth István igazgató cikke a Köznevelés számára.

41 HBML. XXVI. 51/b. 20. Statisztikai jelentés 1954. júl. 5

42 HBML. XXVI. 51/a. 1. — 1955. dec. 13-i jk!v.

43 HBML. XXIII. 12/b. Jelentés a Debreceni Maróthi György Fiú Tanítóképző Intézet képesítő vizsgájáról 1956. jún. 11.

137