A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 17. 1990 (Debrecen, 1990)
Tanulmányok - Major Zoltán László: Debrecen város szociálpolitikája az 1945-1950 közötti időszakban
kent munkaképességű felnőttek számára. Ruházati kiadásokra mintegy 90 000 forint keretet tartalmazott a tervezet. Űj, korszerű szegényügyi szabályrendelet megalkotását helyezték kilátásba.74 A szegénysegélyezés folyamatos, mint a szociális ügyosztály jelentései mutatják. Káldor Elza osztály- vezető azt jelenti, hogy 1948 decemberében a munkaképtelen szegények pénzbeli segélyezésére 673 esetben 11 000 forintot használtak fel.75 Ugyanilyen összegről tesz jelentést 1949. november hónapra vonatkozóan Csendes Jánosné osztályvezető.76 Dr. B. Major Pál szociális felügyelő 1950. február 14-én a Közigazgatási Bizottsághoz intézett jelentésében az áll, hogy a szociális ügyosztály 646 fő részére összesen 9710 forint egyszeri segélyt osztott szét.77 A Népjóléti miniszter részére Vadászi Sándor szociális felügyelő 1946. február 14-én felterjesztette azoknak a debreceni egyesületeknek az adatait, amelyek szociális munkát végeztek. Ezek: Országos Gyermekvédelmi Egyesület, Országos Református Szeretetszövetség Debreceni csoportja, Magyar Vöröskereszt Debreceni Fiókja, Országos Egészségvédelmi Szövetség Debrecen thj. város Fiókszövetsége, Magyar Nők Demokratikus Szövetsége, Debreceni Jótékony Nőegylet, MADISZ, Nemzeti Segély Keletmagyarországi titkársága.78 Sajnos az intézményes szegénygondozás ellenére elszaporodott az utcai koldusok száma. Sokakat a könnyű kereseti lehetőség csábított és a megszerzett pénzt rendszerint szeszes italra költötték. Voltak szegényházi ápoltak, akik heti kimenőjük idején koldultak. A koldulást rendészeti úton meg kell tiltani — javasolta Matkó Imre tanácsnok 1948 nyarán. Jelenleg a szegények segélyezése a város háztartásának terhére történik. Matkó szerint a segélyezéshez a város társadalmának is hozzá kell járulni, Társadalmi Segítő Akciót kell szervezni.79 A kolduskérdés szomorú aktualitás marad továbbra is. Káldor Elza osztályvezető 1949. április 6-án azt jelenti, hogy felnőtt koldusok ellenőrzésekor 33 egyént állítottak elő, akik közül jelenleg 17 egyén lakik szociális otthonban.80 , Az egész korszak nyomasztó problémája volt a munkanélküliség. Már 1945. március 1-jétől az átmeneti konjunktúra után elbocsátásokra került sor a Kiss Testvérek Bőrgyárban, majd szeptembertől a Dohánygyárban is.81 A létszámcsökkentések 1946 őszétől váltak rendszeressé. A Vagongyárban 1946 szeptemberében és októberében több mint 470 főnek szűnt meg a munkaviszonya. A hozzávetőleges becslések szerint 1947-ben Debrecenben az ipari munkásság közel 1/3-a várt munkaalkalomra.82 A Néplap 1947. július 5-én beszámolt arról, hogy a megyei munkanélküliek problémája országos ügy lett. Sikerült a Gazdasági Főtanácstól és a minisztériumoktól bizonyos összegeket szerezni a közmunkák folyamatos biztosítására. Növelték a közmunka alapot társadalmi gyűjtésekkel is.83 74 Uo.: 7/406/1946., 1946. november 25. 75 Uo.: 3. 7/2/1948., 1949. január 4. 76 Uo.: 3214/14/1948., 1949. november 24. 77 HBML. XXI. 110/b. 2. — (3200) 78 HBML. XXI. 505/1. 2. — 13/17/1946., 1946. február 14. 79 Uo.: 3. — 7/248/1948., 1948. június 10. 80 Uo.: 7/182/1949., 1949. április 6. 81 Debrecen iparának' története ... i. m. 250. old. 82 Uo.: 268. old. 83 Hajdú-Bihar és Debrecen munkásmozgalmának története ... i. m. 451—452. old. 120
