A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 17. 1990 (Debrecen, 1990)

Tanulmányok - Major Zoltán László: Debrecen város szociálpolitikája az 1945-1950 közötti időszakban

ben pedig a városi tanács 34 322/1946. II. sz. határozatával 1946. december

11-én a Tüzérlaktanya kezelését a szociális ügyosztálynak adta át. Ebben az épületben 78 család kapott lakást/*2 Továbbra is kétségbeejtő volt a szükséglakótelepen élők helyzete. A Néplap 1947. január 9-i száma is sötét képet fest a Kishegyesi úti szükséglakótelepről, ahol két kisgyermek és az anya megfagyott. Végh Dezső polgármester-helyettes és Dr. Matkó Imre, a szociális ügyosztály vezetője kiszálltak a helyszínre. „A szükségtelep a legszörnyűbb elképzeléseket is felülmúlja” — állapították meg. A szobák 3X4 méter alapterületűek, az ajtó közvetlenül a szabadba nyílik, több helyen üveg helyett rongyok és fatáblák védik az ablakokat. Végh Dezső a kimenő asztalost javításra utasította, Matkó tanácsnok pedig közölte, hogy a szegényházban felállítandó népkonyhán a szükségtelep lakói pár napon belül ebédet fognak kapni/*3

Már 1944 őszén a polgármester lakáshivatalt állított fel dr. Nagy Gyula tanácsnok vezetésével, hogy valamiféle megoldást találjanak a nehéz helyzetben. A lakáskiutalásnál elsősorban a köztisztviselőket és a több- gyermekeseket kívánták előnyben részesíteni. Megállapították, hogy az addigi lakbért kell figyelembe venni a lakbérek fizetésénél/4 Az újjáépítés során 1947 tavaszán a lakás-helyreállítási akcióval és a közmunkákkal ösz- szefüggésben megkezdődött 100 munkáslakás építése.42 43 44 45 Mégsem lehetett a lakáshelyzetet optimistán jellemezni. Kitűnt ez a szakszervezetek szakmaközi bizottságának 1947. október 16-án megfogalmazott értékeléséből: . . ezrek és ezrek vannak olyan lakásviszonyok között, hogy egy szobában és konyhában 6—8, sőt, nem ritka esetben 10 személy van bepréselve, nem is szólva a pincelakásokról, amelyek még mindig nagy számban fenn- állanak.” Javasolták, hogy a városi tanács állítson fel lakáskatasztert, utaljon ki lakásokat a nehéz körülmények között élőknek. Az utca és háztömb bizalmiak is végeztek ilyen munkát, azonban ez a lakáshivatal, vagy egyes lakáshivatali tisztviselők magatartása miatt nem járt kellő eredménnyel.46

Debrecen városának rendkívül sok tanyai lakossal is számolni kellett. A háború után épült halápi tanyák házai korszerűtlen viskók voltak. A lakosok többsége egyszobás lakásban élt, otthona minimális felszereltséggel sem rendelkezett. A lakóépület sok esetben egybeépült az istállóval.47 Külön probléma volt a szétszórt tanyarendszerű telepedési viszonyok miatt a lakosság közigazgatási ellátása és általában gondozása. Hátrányos helyzetűek voltak Debrecen következő részei: Rákosi telep, Gerébi telep, Olaj ütő, Czeizing telep és természetesen a környező tanyavilág megszámlálhatatlan mezőgazdasági idénymunkásával együtt.48

A lakásviszonyok mostoha körülményei szoros kapcsolatban álltak az egészségügyi helyzettel. Még 1949-ben is a lakosság rendelkezésére álló 31 916 lakásból 57,6%-ot avultnak, 13,7%-ot egészségtelennek nyilvánítottak. 61,6% volt egyszoba-konyhás, de 9,1%-a csak egy helyiségből állt.

42 Uo.: 11/120/1946.

43 Néplap 1947. január 9.

44 HBML. XXI. 505/1. 10Д944. november 20.

45 Debrecen iparának története ... i. m. 268. old.

46 Válogatott dokumentumok Hajdú-Bihar megye munkásmozgalmának felszabadulás utáni történetéből. 1945—1948. Db. 1981. (Szerk.: Gazdag István—Vaskó László). 334. old.

47 Gazdag I.: A termelőszövetkezeti parasztság... i. m. 194—195. old.

48 HBML. XXI. 110/a. 1.

116