A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 17. 1990 (Debrecen, 1990)

Tanulmányok - Major Zoltán László: Debrecen város szociálpolitikája az 1945-1950 közötti időszakban

vatal is. A városi tanácsok, illetve végrehajtó bizottságaik megalakulásával megszűntek olyan szervek is, mint a közellátási nyilvántartó, a tisztiorvos, a városi orvos, a városi szociális titkár és a szociális felügyelő. A 160/1950. (VI. 14.) MT sz. rendelet meghatározta az újonnan alakult X. közegészség- ügyi és népjóléti osztály ügykörébe tartozó funkciókat. Ez a rendelet szabta meg a különböző szinten működő tanácsok egészségügyi feladatait. A megyei közegészségügyi és népjóléti osztály a volt alispáni hivatal népjóléti és kulturális csoportjából, a tisztifőorvosi hivatalból és a megyei árvaszékből alakult meg 15-ös létszámmal. Keretében két csoport működött, az egészségügyi és a gondozási. Ide kapcsolták még a szociálpolitikai ügyeket és a gyámügyi feladatokat is. További átalakítást jelentett a belügyminiszter ágazati felügyeleti jogkörében kiadott 5200—1/1951. (II. 8.) BM számú rendelete, amely intézkedett az egészségügyi osztály megszervezéséről 1951. január 31-i határidővel. Ezzel megszűnt a közegészségügyi és népjóléti osztály, mely jogelődje volt az új egészségügyi osztálynak.15

Az 1945-ben bekövetkezett társadalmi változás a szociális kérdés szempontjából is rendkívül ambivalens volt. Bibó István 1944 „álforradalmára” és 1945 „félforradalmára” utalva kifejtette, hogy a torz politikai fejlődés folytán a fasizmus programjába sok szociális feszítőerő került. Ezek innen jutottak a köztudatba és hatottak az átalakulás éveiben. Bibó már 1942-ben elmarasztalta a korabeli politikai vezető réteget a „szociális munka” címén űzött, önigazoló pótcselekvések kultusza miatt.1® A koalíciós időszakban, 1947 tavaszán a mezőgazdasági népesség helyzetét és a munka- nélküliséget tartották a legfontosabb szociálpolitikai kérdésnek, a hagyományos „szociális” feladatok a társadalombiztosítástól a lakáskérdésig és szegényellátásig csak ezután következtek.17 A szociálpolitika célja 1948 elején így fogalmazódott meg: Ez „a szociális viszonyok javítása és egyúttal a nép gazdasági, egészségügyi és művelődésügyi színvonalának emelése. Lényegében a szociálpolitika a mindenkori gazdasági rendszer függvénye és feladata, általánosságban a társadalmi rendszer gazdasági egyenlőtlenségeinek tervszerű kiegyenlítése.”18 Sokan az első hároméves terv szövegéből egy általános „népjóléti” politika körvonalait olvasták ki. Az MDP szociálpolitikai programja pedig 1948 júniusában megállapította, hogy „a népi demokráciában megvalósult a munkásság évtizedes szociálpolitikai programjának legtöbb követelése”.19 Kelet-Európábán az új államapparátus kialakulása után teljesen eluralkodott ez a szemlélet. Majdnem teljesen eltörölték az önálló népjóléti intézményeket, s a szakszervezetek vették át azoknak a funkcióknak a legtöbbjét, melyeket Nyugaton általában a kor15 Bikki István: A városi, tanácsok végrehajtó bizottságainak hivatali szervezete 1950—1951. Levéltári Szemle. 1989/3. 44. old. A helytörténetírás levéltári forrásai. III. 1944—1971. (Szerk.: Gazdag István) Db. 1976. 59, 66, 161. old., Mer- vó Zoltánná: A Hajdú-Bihar Megyei Tanács és Debrecen város egészségügyi szolgálatának ágazati felépítése, hatásköre 1950—1956 között. Levéltári Szemle 1973/2. 192—193. old.

16 Oltványi Ambrus: Alternatívák és értékpluralizmus Bibó István gondolatvilágában. Valóság 1989/8. 90, 95. old.

17 Ferge Zsuzsa: Fejezetek a magyar szegénypolitika történetéből. Bp. 1986. 153— 154. old.

18 Dr. Benedek Jenő: A szociális szakszolgálat munkája 1947—48 években. Szociális Szakszolgálat, 1948. január—március. 11. old.

19 Ferge Zs.: i. m. 157. old.

113