A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 17. 1990 (Debrecen, 1990)
Tanulmányok - Balogh István: Nemesek Debrecenben a XV-XVI. században
A mezővárosi főbíró perbehívási illetékességét a városban lakó nemesek felett 1568 óta több fejedelmi paranccsal sikerült elismertetni, többszöri megújításuk bizonyítja, hogy a nemesek ellenállása e tekintetben nem lehetett hatástalan. Néhány — egyenlőre szórványos — adat arra utal, hogy a testületi autonómia megalakítása is sikerült. 1571-ben a nemesek bírája végzi a ház becsűjét, két — feltehetően — nemes lakos közti perben, 1574-ből a judex nobilium nevét is ismerjük. Működésüket természetszerűleg a ma- gisztrátusi jegyzőkönyvek csak akkor örökítették meg, ha végrehajtásukról a mezőváros vezetőségének kellett gondoskodni.18 A megismételt fejedelmi parancsok a század végére már annyira megerősítették a magisztrátust, hogy volt ereje eltiltani a megbírságolt nemest a vármegyei törvényszék elé való fellebbezéstől.19 A Kardos-örökösökkel folytatott és a nemesi telek s jogosítványai megszerzéséért folytatott perlekedés nem utolsó okozója a bormérés megszerzése volt. 1580-ban a város vezetősége Báthori István — immár lengyel királytól — kiváltságlevelet nyert, amelyben az megtiltotta, hogy „nemes vagy más jogállású személy a polgárok engedélye nélkül bort mérhessen, a korcsmáltatás teljesen a mezőváros joga legyen.20 A kúria megszerzése után az eddig a város házánál a város hasznára folytatott bormérés mellett ott nyílott meg a közel 300 évig fennállott második bormérés. Rudolfnak 1599-ben kiadott, 1600-ban és 1601-ben megújított kiváltságlevele után a XVII. század elején a város vezetősége vitathatatlanul jogot nyert a beköltözött nemeseknek megadóztatására, és szoríthatta őket a mezővárosi bíró törvénykezési illetékességének fölöttük való elismertetésére. Ezt a jogot gyakorolta a beköltöző hajdúk felett is. A XVII. században már nincs a városban kiváltságolt telek, a bormérést egyedül a város gyakorolja és az itt élő nemesek nem vonják kétségbe a magisztrátus bírói illetékességét sem polgári, sem büntetőperekben egészen a század utolsó évtizedéig.21 18 XV. A. 1011/a. 3. 174. old. 1571. aug. 29. és 469. old. 1574. jún. 27. 19 Szegi Gáspár a főbíró és esküdtek által kiszabott bírságot nem tette le. Le kell tennie, aztán perelhet, és „nem apellálhat a vármegyére”. HBML. IV. A. 1011/a. 5. 110. old. 1595. 20 HBML. XV. 1. Muo. 66. 1580. akt. 20. — Rudolf 1600. márc. 17-i oklevelében átírva. — Kardos Miklós a váradi káptalan előtt azzal indokolta a kúria eladását, hogy „a mezőváros lakói sokszori háborgatása és mesterkedése miatt háborítatlanul nem birtokolhatja, sem hasznát nem veheti. Előjogai és szabadsága védelme nem kevés költségébe került és félő, hogy napról napra terhesebb há- borításokat lesz kénytelen eltűrni.” Az utódai jövője érdekében is kénytelen a telkét biztonságosabb helyen levő házra elcserélni. IV. A. 1021/b. 94. sz. 1585. aug. 21. 21 Idézi Zoltai L. — i. m. 18. old. 10
