A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 17. 1990 (Debrecen, 1990)

Tanulmányok - Gazdag István: Fejezetek a Magyar Kulturális Egyesületek Szövetsége történetéből 1933-1937

3. A kisebbségi magyar értelmiségnek csaknem lehetetlen elhelyezkedni az utódállamok közigazgatási vagy gazdasági életében. Az erős- bödő elszegényedés miatt a kisebbségi magyar fiatalok nem tudnak sem a magyar, sem a külföldi egyetemekre bejutni. Ezt a helyzetet felismerve a szövetség 1933-ban akciót indított a magyar társadalomban kisebbségi ifjúság külföldi ösztöndíjakkal való ellátása — műhelyeik, rendelőik berendezése érdekében. „Ezen akciónak eddig konkrét eredménye alig van, mert beadványaink a közigazgatás malmaiban őrlődnek. Komoly eredménynek számít a Fischer Béla és dr. Vásáry István közreműködésével és egy magyar könyvkiadó támogatásával megjelentetett első öt erdélyi városkönyv megjelentetése. A következő öt kötet anyaga együtt van, de megjelentetni még nem tudjuk, mert sem a hivatalos magyar tényezőktől, sem a magyar társadalomtól egy fillér támogatást sem kaptunk.”7

1935 novemberében az Erdélyi Szépmíves Céh küldöttei nyolc magyar városban tették látogatást. Most van előkészítés alatt a Kárpátalja és a Vajdaság magyar íróinak körútja, valamint a „Pásztortűz” köré csoportosult erdélyi magyar szellemiség első magyarországi bemutatkozása Reményik Sándorral az élen. A közgyűlés megnyugvással vette tudomásul, hogy a felvidéki magyar pártok faj és felekezeti különbség nélkül erős blokkot alkottak politikai téren. A kulturális élet terén az újonnan alakult „SzlovensZkói Magyar Irodalmi Társaságok Szövetsége” látszik hivatottnak arra, hogy különbség nélkül egybefogja a felvidéki magyar szellemi életet.

Erdélynek ez az egysége csak irodalmi téren van meg. Több alkalommal érte magyar részről támadás az erdélyi magyar vezetőket, akik közül néhányan tiltakoztak, elutasították a méltánytalan támadásokat. Gyárfás Elemér írta: „Aki pedig odaátról a mi ügyünkkel foglalkozik és ezek fölött bírálatot mondani akar, az lehajtott fővel közeledjék kisebbségi sorsba jutott nemzet-testvéreinkhez, és ha segíteni nem tud, legalább ne ócsárolja azokat, kik e népért küzdenek.” Még keserűbb Spektátor „Akik csak vájkálni jönnek sebeinkben, hagyjanak magunkra. Hagyjanak békében, hagyjanak sorsunkra, ha meg kell halnunk, tudunk hívatlan prókátorok és orvosok nélkül is elpusztulni.”

Az ügyvezető befejezésként összegezte a szövetség eddig végzett munkáját: „Hivalkodás nélkül érezzük azt, hogy ezekben a nehéz években csöndben és lelkiismeretesen dolgozva lefektettük az összeköttetés alapjait. Nemcsak Magyarország és az egyes utódállamok magyar kisebbségei között, hanem valamennyi kisebbség számára fölállítottuk egy kulturális központ kereteit minden irredenta jelszó és politika nélkül. Egyedül a magyar társadalmon múlik az, hogy ezeket a kereteket kitöltse.”

Ezután került sor a Liszt-hangversenyre, amelyet a rádió is közvetített. A bevezető előadást Ady Lajos tartotta.8 A szövetség munkáját minősítette a kiadvány tevékenység is, 1936 végén a következő kiadványlista látott napvilágot:

7 HBML. X. 301. 431.

8 A hangversenyen a magyar társadalmi és közélet számos előkelősége jelent meg, "élén a kormányzóval. HBML. X. 301. 431.

106