A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 16. 1989 (Debrecen, 1989)

Tanulmányok - Major Zoltán László: Megjegyzések Debrecen város szociálpolitikájához az 1920-1944 közötti időszakban

gálta a munkanélküliség kérdését.73 Sokkal fontosabb érvek voltak azonban ennél a nyomorúság rideg tényei. A polgármester már a 20-as évek elején a mezőgazdasági munkanélküliséggel kapcsolatosan, mintegy 8000 teljesen ellátatlan személyről tett említést.74 A sajtóból 1925 telén azt lehetett olvasni, hogy 1200—1300 munkanélküli van a városban. Ezek nagy része, míg a hideg idő be nem állt, napszámos munkára járhatott, de ma már ez sem akad.75 A törvényhatósági bizottság a munkanélküliséggel együtt járó nagy nyomor enyhítésére, 1929 februárjában 25 000 pengő segélyt szavazott meg.76 A város vezetősége 1929—30-ban csupán részleges ínségakciókat szervezett és hajtott végre saját költségvetésből.77 A polgármester 1931 őszén jelentést tett a munkanélküliek összeírásáról. Jelentkezett 3135 családfő, tagokkal együtt 9927 egyén. A törvényhatósági bizottság 250 000 pengő segélyt szavazott meg.78 1931—32 telén 7557 családfőt érintett az ínségakció, az 1932—33-as 6900 családfőt, az

1933—34-es pedig 6210 családfőt.79 Dr. Szekeres János miniszteri tanácsos is Debrecenbe érkezett 1935-ben, hogy megvizsgálja az ínségakció menetét, mert a főispán erre a célra újabb 10 000 pengő államsegélyt kért a kormánytól.80 Olyan segélyek is voltak, mint például tüzelősegélyek és karácsonyi előlegsegélyek kiosztása 1934 telén.81 A 30-as évek során végig tartottak ezek az ínségakciók. Az ínségakciók keretébe tartozó szükségmunka főleg földmunkát, kőtörést és fakitermelést jelentett. Az ínséges munkanélküliek száma 1934 és 38 között 4700—6200 fő volt. Tovább kellett működtetni az ínségkonyhákat is. A munkanélküliség enyhülésére csak 1938—1939-ben került sor.82

Szegényházak

Az intézményes szegénygondozás vagy zárt szegénygondozás fontos része volt Debrecen város szegényháza, amely 1895-től működött. Dolgozatunkban utaltunk már rá, hogy ezt az intézményt egy nagyobb épülettel bővítették. A háború kitöréséig 120—130 volt az ápoltak száma, amely 1928-ban 147-re emelkedett. Ez a létszám a gazdasági válság elmélyülése után emelkedett, így 1934-ben már 231 volt.83 A 30-as évek második felében tovább emelkedett a létszám és 1940-ben már 287 lakója volt a városi szegényháznak.84 A szegényház gondnoka 1942. március 10-én 100000 pengős építési tervet nyújt be. Ennek további sorsáról azonban nincs adat, valószínűleg terv maradt.85 Az épületben 37 lakószobában éltek az emberek, egy szobában 2—16 személy is lakott. Egy ápolt költségvetésileg megállapított napi teljes ellátása 64 fillérbe került. Egy gondnok, egy szellemi szükségmunkás, két felügyelő hajdú és egy ház73 Esztergár Lajos: Gyakorlati szociálpolitika. Pécs. 1933.

74 Hajdú-Bihar megye és Debrecen munkásmozgalmának története. (Szerk.: Tokody Gyula.) Debrecen, 1970. 168-169. o.

75 Debreceni Független Újság. 1925. dec. 25.

76 Db. sz. kir. V. tb. közgy. jkv.-ei, 1929. 115/3474/3623. - IV. - 1929. bkgy. 1929. febr. 28.

77 Hajdú-Bihar és Debrecen munkásmozgalmának története. I. m. 224. o.

78 Db. sz. kir. V. tb. közgy. jkv.-ei, 1931. 387/1931. bkgy. 1931. okt. 30.

79 Hajdú-Bihar és Debrecen munkásmozgalmának története. I. m. 224. o.

80 Városháza, Várospolitikai Szemle. 1935. 3. sz. 16. o.

81 Db. sz. kir. V. tb. közgy. jkv.-ei, 1934. 609/45, 123/IV. — 1934. bkgy. 1934. dec. 3.

82 Hajdú-Bihar és Debrecen munkásmozgalmának története. I. m. 225., 259., 260. o.

83 Kupinszky S.: i. m. 533. o.

84 HBML VIII. 803/a, 2.cs, 540/1940. sz. h.

85 Uo.: 167/942. sz. h.

88