A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 16. 1989 (Debrecen, 1989)
Tanulmányok - Major Zoltán László: Megjegyzések Debrecen város szociálpolitikájához az 1920-1944 közötti időszakban
tetőzte az infláció, amely még a háború időszakában indult meg és egészen 1924-ig tartott.28 Felszaporodott a munkanélküliek száma, drágább lett és hiányzott az élelem, a ruha, a fűtőanyag. Még a csecsemők és a kisgyerekek tej szükségletét sem tudták kielégíteni. Mindez a polgármesteri jelentésekben is összegezódött. Szomorú kép alakult tehát ki, amely mindenképpen intézkedéseket követelt. A gazdasági visszaesés, a háborús idők okozta károsodás szinte az élet minden területére kihatott. Megnyitották 1920. decemberében a népkonyhát, de az nem tudta ellátni a nélkülözőket. Óriási mértékű károkról készültek kimutatások a városi tanács tisztviselőinek közreműködésével. Hatalmas méretű deficit mutatkozott a város költségvetésében is. A szegénység nagy számát mutatta, hogy a városi proletárrétegek és az agrárproletárok együttesen a keresőknek mintegy 56%-át tették ki. De a proletárrétegek életszínvonalán élt a kereskedők 20%-a és a kisiparosok jelentős része is.29 Hubert Ottó főispán a belügyminiszter elképzelését ismertette a menekültek helyzetének megoldásáról. Eszerint a belügyminisztérium hajlandó a menekültek elhelyezésére saját költségén 50, esetleg több szükséglakást építeni, ha a szükséges területet a város belterületén, használati jogon átengedi. A városi tanács a DMKE-internátus háta mögött levő földterületet ideiglenesen át is adta erre a célra addig, míg a jelzett területre a város közönségének más közcélra szüksége nem lesz. A használati jog legfeljebb 35 évre szólt. Jogelismerési díj fejében, minden év január 1-jén, 20 koronát fizet a belügyi kormányzat a város házipénztárába.30 Fontos intézkedés volt ez, hiszen a menekültek szaporították a szegénység amúgy is nagy számát. A menekültek ügyével 1920-ban a sajtó is foglalkozik. Augusztusban az ideiglenes barakklakások kérdéséről olvashatunk az újságból. A cikkírójavasolja a két nyulasi barakknak 1—2 szobás lakásokká való átalakítását. E célra a város 540 000 korona államsegélyt kért. Hubert Ottó kormánybiztos-főispán közbenjárására megígérték a segély megadását.31 Egy év múlva a törvényhatósági bizottsági közgyűlés a városi tanács javaslatát elfogadja, a szükséglakások létesítésére 600 000 korona költséget engedélyez. Felhatalmazza a városi tanácsot arra, hogy a szükséglakásokat akár a régi csapatkórház épületének felhasználával, akár más módon valósítsa meg.32 Korántsem volt azonban megnyugtató a szükséglakások ügye, még kevésbé a benne lakók helyzete. Czimer Lajos törvényhatósági bizottsági tag például az ilyen lakók szociális helyzetéről a következő sorokat írta: „Megdöbbentő képek tárulnak azok elé, akik bátorságot vesznek maguknak arra, hogy ezeket a nyomortanyákat megnézzék.” A szükséglakásokról van szó a régi csapatkórháznál, a Salétrom laktanyánál és a Böszörményi úti deszkabódéknál.33 A fenti megállapítás 1928 nyarán íródott, de ugyanilyen szomorú helyzetkép tárul elénk 1929. január hónapban is. Az Olajütő és Téglavető helyzetét feltáró ügyiratok „botrányos állapotokról” tanúskodnak.34 A Debreczen újság 1930. január elején nagy eredményként közli, hogy a polgármester a barakkokat feloszlatta és január 2-án az utolsó család is kiköltözött azok28 Debrecen iparának története. (Szerk.: Ránki György.) Debrecen, 1976. 149. o. 29 Debrecen története... I. m. 183., 184. o. 98., 99. o. 30 Debrecen sz. kir. város törvényhatósági bizottsága közgyűlésének jegyzőkönyvei az 1920. évről. 409/18, 038/18, 039/18, 598 - 1920. bkgy. 31 Hajdúföld. 1920. aug. 1. 32 Db. sz. kir. V. tb. közgy. jkv.-ei, 1921. 620/25, 933 III. — 1921. bkgy. 33 Db. sz. kir. V. tb. közgy. jkv.-ei, 1928. 394/1928. 34 HBML IV.B.1406/a. Eln.-i. 3543/1929. 83
